Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

Andrásnak, testvérének és Miklós fiainak, a birtok határait az 1181. évi oklevél alapján járják be (A határjárást ld. Etetyukodja afàtt!). Ekkor említik Sályival együtt Penci falut. Maksay ( 193) szerint nem lehetetlen, hogy e név Pátyod torzult alakját őrzi. Pátyod névalakjai (ld. ott!) ellentmondanak e feltételezésnek. Felmerül: vajon 1352-ben miért nem a Pátyod névalakot használták? — Ököritó (Pesty, 1864: Pintzés lápja, a község K-i, mácsai oldalán) határába olvadt. PENÉSZLEK 360. 1215/550: de v. Peresnek Tibam (VR. 182.§, 196; ErdOkmt. I, 80); 1219/550: Vocam de v. Pereznek (Uo. 6.§, 234; ErdOkmt. I, 100); 1327: Lad.J. Nic-i de Pelyznuk (Károlyi I, 68; AOkl. XI, 517); 1329/358: ve. partem Pelyznuk, v. ~ (Györffy I, 644; AOkl. XIII, 169); 1366: Jo. de Pyltznwk (DL 52093; Kállay II, 1577); 1367: Jo.J. Lad-i de Petéznek (DF 219584 = LO AA. nro. 16); 1422: p. Peliznek~Péleznek (Zs. IX. 328-9); 1423: p. ~ (DL 50289); 1431 : p. Peleznewk (DF 209626 = LO Metales Szatmár, nro. 17); 1454: ínp-ntbus... Peleznek (DF 222589 = LO AA. nro. 62); 1455: p. Penyznek (DF211759 = LO Stat. K-305; DF 284998 = LO Acta BercsényianaXXXV-22); 1522: p. Penezlek (LO Proth. V-165). Neve szláv víznévből (jelentése 'tó') vált településnévvé. A falu feltűnésekor, 1215-ben a szolnoki vár jobbágyai, Atyusz és Tumulot a részegei Jóbot, Mokot, Medvét és Farkast, a penészleki Tibát, és [Ákos nb-i Ákos fia: (vö. 1234: ErdOkmt. I, 174)] Péter jobbágyait, Keszit és Mikót 10 M.-nyi erőszakos károkozással vádolják. 1219-ben Irinyi Privatus (Pelbárt) vádolja az idevaló Voca-t lopással. 1297-ben [az Ákos nb-i Penészleki] Salamon fiai: Bakó és Erdő [felesége Dózsa nádor, szatmári és szabolcsi ispán nővére, Dom/inica/ (1322: AOkl. VI, 752)], ez utóbbi fia: Miklós is beleegyeznek Szakácsi, Gyúró (Közép-Szolnok m.) és Kegye ideiglenes átadásába [az ugyanazon nb-i] Szopori (Közép-Szolnok m.) Salamon fia: Erdő fia; Dénes részére (ErdOkmt. I, 563). Penészleki Miklós fia: László Vezend birtok perében esküt tevő tanú (1327). Fia: János, aki Fülöpön hatalmaskodik (1366), egy évvel később [a Kaplony nb-i] Vadai György fia Andrást és [a Gutkeled nb-i] Szaniszlói Mihály fia Pétert perli. Fiait, [akik az Ákos nb-i Álmosdi (Bihar m.) Csire fiainak keresztneveit viselik] Pétert és Lászlót 1383-ban említik (DL 52447; Kállay II, 1947). A falu 1370-ben választott bíróság helyszíne (DL 52153; Uo. II, 1640). A Penészlekiek kihalása után a falut az [oldalági] Álmosdi Csire cs. szerzi meg, Péter fiai: János és László [felesége Újfalui Miklós fia: László özvegye, Margit ( 1450: DL 14419)] és leszármazottaik panasza szerint az ónodi (Borsod m.) Cudarok hatalmaskodnak 1422-ben e birtokukon. 1423-ban Sződemeteri (Közép-Szolnok m.) Sinka fia: Péter leánya: Ilona leánya: Zsuzsanna - Kistárkányi (Zemplén m.) Mátyus fia: László özvegye - és gyermekei: Miklós és Zsófia, Kistárkányi Miklósné a pert beszüntetvén a Szatmár m.-i Penészleket Sződemeteri vagy Álmosdi (Bihar m.) „Csire" Péter fiainak, János és László mestereknek engedik át Ilona leánynegyede és nagyanyja hitbére és jegyajándéka fejében. 1431-ben Károlyi Lanc Téglás pusztáját Mácsa, Beitek és Penészlek felől határolták meg a bátori nemesek, az ónodi Cudarok és az álmosdi Csirék ellentmondása mellett. Az utóbbiak itteni lakott részeiket - ahol kőegyház is áll - 1454-ben a Malomvízi (Hunyad m.) Kenderes családnak 400 ft.-ért átadják, akiket a következő évben be is iktatnak. A Csirék része később visszaszállt, mert azt a Bátoriaknak 1522-ben eladják. Ők már 1467 előtt részbirtokosok voltak Penészleken, ugyanis az évben Bátori László leányai: Krisztina és Margit nyugtatják Bátori Szaniszló fia: István 6 fiát, hogy e birtokból is megkapták leánynegyedüket (DL 24555). Nagymihály (Bihar m.) határjárása során, mint irányt jelző helyet említik ( 1329). AXIX. sz.-ban É-ról Szaniszló és Fény, K-ről Mihályfalva (Szabolcs m./!/), D-ről Lúgos, Ny-ról Beitek határolta (Szirmay II, 21 ). Középkori templomának romjai a Nyírábrány felé vezető úttól Ny-ra feküdtek (Pesty, 1864: „a község délnyugati oldalá-