Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

Zajtaiakkal perelnek, de a következő évben velük, és az Atyaiakkal kibékülnek; ekkor megjárják a falu Zajtával és Atyával közös határát. A D-en induló határvonal érintette az Ökörbokor erdőt {silva Ewkwrbwkor), majd Ny-ra fordulva a Szomoga Rekettyeág (Somoga Reketye agh) helyet, majd ismét D-i irányban a Csernahó erdőt {silva Cyarnaho—Chornahow), a Szomoga földet (í. Zomoga) közös használatban hagyták a Sár vize [fi. Sar) közelében, érintették a Németibe vezető utat [via ad civitatem Nemethy voc. transitum), majd a Fűzszeg patakot [fl. Fyzczeg—Fyzezeg) és a Füzesért [fl. Fwzus—Fizes Er), a Zajtárói Atyára vezető utat; a Nyáras erdő [silva Nyaras) és a Nyárasszeghelynél (silvaNyaraszeg) D-re, majd K-re fordulva ismét a Zajtárói Atyára vezető utat, a Piliskeeresztvény erdőt [silva Pyliskeereszthywen), végül az Atya és Kútér közötti 2 erdőt. (Dőlt betűvel a Becsky lt.-ban őrzött oklevél névformái! ) A felsorolt helynevekből Szomoga, Csernahó és Rekettyés ágKispeleske, Füzesér hát. Sár, Csarna hát, Nyárasi forduló és Eresztvény Nagypeleske határából ismert (Pesty, 1864). 1372-ben Zsidói Bekcs fia: István piliskei részét - a falu felét - 38 arany ft.-ért elzálogosította Peleskei László fia Lászlónak és annak anyai testvérének, Csomafalvi (Ugocsa m.) Istvánnak - akik 18 ft.-t a váci káptalan előtt ki is fizettek még az évben - de 1376-ban ugyancsak tőlük visszaváltotta. 1378-ban Zsidói István fia: Domonkos nagybátyjait, Peliskei László fiait, Istvánt és Lászlót az ő Nagy- és Kispeliske birtokrészeinek használatától ültja. 1384-ben Zsidói László fia: István familiárisaival Peleskén támadt Zsidói István fia Tamásra [özvegye Sződemeteri (Közép-Szolnok m. ) Sinka fia: Péter leánya (1421: Zs. VIII, 683)], őt megölni akarván. 1393-ban Peleskei László fia: István mestert Szántói (Közép-Szolnok m.) Pető fia: János mester osztályos testvérének mondják. 1394-ben Piliskei István fiai: Bekcs, István és Tamás Szántó és Szilvás falvakban (Közép-Szolnok m.) lakó jobbágyai 24 M.-ban marasztaltattak el, s nem fizettek; ezért Nagypiliske és Kispiliske birtokaikon lévő részeiket le akarták foglalni. Ekkor Piliskei László fia: István mester kijelentette, hogy kész a birtokrészeiket magához venni, s a bírói részt kifizette, ám tőle visszaváltották, mert 1409-ben Bekcs fia: István kezén volt a falu (Zs. II/2, 7130). Kispeleskei Balázs a Bánháziak és a Bátoriak perében kijelölt királyi ember ( 1417). A falu Szárazberekkel határos ( 1378). A régi falu a hagyomány szerint „nem a mostani helyén, hanem attól mintegy negyedóra járásnyira Szatmár felé feküdt" (Pesty, 1864). Kispeleske XIII. sz.-i temploma kör alaprajzú, D-i oldalán 2 ablakkal, amelyhez egyenes záródású szentély csatlakozik, K-i és D-i falában l-l félköríves záródású ablakkal, az É-i falon belső fülkével. Románkori kapuja kőből faragott, köríves záródású (Henszlmann, 1864, 151). Idom téglából kialakított lábazat (rajz; Rómer XVI, 2). Alaprajza és kapuzatának vázlata Henszlmann Imre hagyatékában Kassán (Gerecze 1906, 769). Nagypeleske görög katolikus temploma „fából, de állnak még a másik kőtemplom romjai toronnyal, de tetője nincs" (Acta C). A XIX. sz.-ban Kispeleskét É-ról Garbolc és Méhtelek, K-ről Homok és Szárazberek, D-ről Lázári és Sár, Ny-ról Zajta és Nagypeleske; Nagypeleskét É-ról Zajta, K-ről Kispeleske, D-ről Pusztadaróc és Atya, Ny-ról Lázári határolta (Pesty, 1864). — M. Kispeleske. R. Pelişor (Hnt. 1892, 1261: 1482 kh.) és M. Nagypeleske, R. Peleşul Mare, j. SM. (Uo., 1394:3381 kh.). PENCI 359. 1181/288/366/XV.: cumv. Penchy (DL 64073; RA l/l, 133); [ 1181 ]/352: v. Pency/l/ (DF 280447=288329; Szirmay II, 121; DL 72381 /másolat/). Ahn. alapjául szolgáló szn. német eredetű, jelentése 'Pence .Az 1181-ben említett település a cégényi monostor Szamoson túli [bal parti] birtokával, [Ete-]Tyukoddal volt határos. 1352ben Ököritót, Ököritó Etetyukodját és Mácsa felét [a Balogsemjén nb-i] Dománhidai Miklós fia: Miklós megöletéséért [a Szentemágócs nb-i] Kölesei testvérek kénytelenek átadni Dománhidai