Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

1382-ben és 1384-ben királyi ember. Kisjánosi István fiai: György, Pál, Tamás és Péter kijelölt királyi emberek Szennyes ügyében (1392). 1410-ben Kisjánosi Pál fiai: Mihály és Bertalan, Tamás fia: Mihály, János fiai: István, Barnabás és György panasza szerint Derzsi „Kántor" Barla familiárisai egy leányt Mihály és Bertalan házából elhurcoltak, míg korábban a panaszosok a Kántorok erdejét égették fel. Ám ez évben a megye színe előtt kibékülnek. 1415-ben Kisjánosi János fiai: István és Barla panasza szerint, amikor Kisjánosi birtokukon az ugar-nak nevezett földjüket 2 ekével és 12 marhával szántották, Jánosi „Kántor" Mihály fiai: Péter és László, valamint Miklós fia: Domokos [felesége Porteleki Erzsébet (Zs. IX, 214)] fegyveresen rájuk támadtak. 1416-ban a Szatmár m.-i Hodász más néven Hetény birtokot különítik el Balogjánosi más néven Kisjánosi birtok felől, ám ennek Iklódi Pál fiai: Mihály és Bertalan, valamint János fiai: István és Barla ellentmondtak. Az 1380-1420 közötti években a település nemesei felváltva nevezik magukat Kisjánosinak vagy Iklódinak, míg ettől kezdve az Iklód falunév nyer teret, kiszorítva Kisjánosit. Nem tudjuk, hogy a névcserében milyen szerepet játszott a szintén Szatmár m.i, Petneháza melletti Iklód, amely ugyanekkor alakult ( 1371, 1374). A település másik, a Balogok kezén lévő részét a Jánosi „Kántor' család 1394-ben megvásárolta (ld. Balogjánosi alatt!). — Ld. Iklód 1. alatt is! KISKOCSORD Ld. Kocsord alatt! KISKOLCS 239. 1406/637: p. Kykolch (DF 209631 =LO Metales Szatmár, nro. 23; Szirmay II, 184). Az Egyházaskolcsnak, Mikekolcsának nevezett [Szamos bal parti] falurész akkor vált önállóvá, amikor 1367-70 között a Gutkeled nb-i Bátoriak megszerezték a Kaplony nb-i Csomaköziek kolcsi részeit (Illéskolcsa, Paplankolcsa). 1406-ban Kiskolcs Hirippel közös határait [Kaplony nb-i] Vitkai András fia: László és László fia: Jakab és István fia: János kérésére, Zsigmond király parancsára megjáratják. A határvonal elején Nagy- és Kiskolcs, a végén Kiskolcs és Hirip közös határpontját említik. A közben említett Hidasbalkány [Hydasbalkan), Balkány folyó [fl. Balkan), Szárazbalkány (Zarazbalkan), Vájotthely (Vayotheuly) és László fia: Tamás rétje közül a Balkán folyó neve él a nagykolcsi, Balkány-hát a hiripi határban (Pesty, 1864). Ld. még Kolcs alatt! — M. Kiskolcs, R. CulciuMicj. SM. (Hnt. 1892, 1256: 1375 kh.). KISMADA 240. 1330/XV.: p. Miklosmadaya (AOkl. XIV. 416); 1351: aliaMada (DL 76994; Zichy II, 453); 1354:p. Mada minus voc. (DL 98572; Károlyi I, 216); 1375: p. Kysmada (DL 96499); 1409: p. ~ (DL 78908; Zichy V, 614). A település eredeti neve a Gyürével határos Miklósmadája, amelyet 1330-ban már megkülönböztetnek Nagymadától. 135 l-ben Tivadar fia: János, anyja - aki [Pazonyi (Szabolcs m.)] Jakó fia: Lőkös apjának testvére volt és nem Pál gyermeke - leánynegyedét kéri Mada, Csokaly és a másik Mada birtokokból. 1354-ben Madai Péter fia: Miklós, másrészről Pazonyi Lőkös fia: Miklós és testvére, Günter fia: Miklós, Domonkos fia: Dénes, Boda fia: Lack és Egyed fia: Miklós Kismada birtokukon megosztoznak. Három részre osztják, s ebből 1/3 rész É-on jutott a kúriával együtt Péter fia Miklósnak, míg 2/3-a D-en a pazonyi nemeseknek. Az egyházat is ugyanilyen arányban birtokolják. 1375-ben Madai Lőkös fia: Miklós szükség miatt Kismadán lakott, Nagymada és Csokaly birtokokon lévő részeit unokafivérének, Miklósnak 28 arany ft.-ért elzálogosítja. 1409-ben a vizsgálat folyik amiatt, hogy 1405-ben Madai Miklós fiai: László, János és Szaniszló rátörtek Kisvárdai (Szabolcs m.) Domonkos fiainak, Mihálynak és