Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

szomszédságában fekvő Szopaj birtoka [a Kaplony nb-i Vitkai) Kaplony fia: Miklós, [Pilisi] István fia: András, Demeter fia: Finta, valamint „Ördög" András [a Károlyi cs. őse] fiai: Simon, Miklós, Mihály és Marhard közötti felosztás vitatott tárgyát képezi Olcsva és Vitka határperében. 1370-ben Károlyi Simon fia: László mester bizonyítja a megye közgyűlésén, hogy Szopaj a kaplonyi monostor tartozéka. 1381-ben Vetési Pál fiai: László és Miklós, valamint Péter fia: Lőrinc tiltakozik amiatt, hogy Vadai András fiai: János és László, Károlyi Simon fiai: László és Mihály. Marhard fiai: László [felesége (a Balogsemjén nb-i) Meggyesi István leánytestvére ( 1411: DL 79052; Zichy VI, 163)] és András Vadai György fia: László kaplonymonostori birtokrészeit is zálogba vették át. A pert végül fogott bírák ítélete alá vetették (1383: DL 98646; Károlyi I, 407). Itt üléseznek 1381-ban Károlyi László és Csomaközi András közötti per választott bírái. 1396-ban a Kaplony nb-i nemesek Vadai „Fekete" György fia: András halála után birtokain megosztoznak. A kaplonyi birtokrészének a Károly felé eső fele Bagosi Simon fia Péteré, Vetési Péter fia Lőrincé, Pál fia Miklósé és Csomaközi György fia Jánosé, míg Dománhida felé eső fele a Károlyiaké, Marhard fiaié, Lászlóé és Andrásé, valamint Simon fia: László fia Jakabé lett. 1419-ben Zsigmond király Károlyi Mihály fiait, Bertalant és Lászlót. Marhard fiát, Andrást és László fiait, Jakabot és Jánost új adomány címén e birtokukban is megerősíü. Kozár Kaplony birtokkal is határos (1335). 1469-ben Kaplony és Majtény mezőváros közös határpontja a Papréte közelében volt, az Anyatava háta helyen pedig Majtény és Daróc mezővárosok határpontja érintkezik Kaplonnyal (DL 99051 ). Egy 1479-i oklevél szerint a monostor nagyméretű, két toronnyal (in p-ne Kaplyan est mon. magnum, Habens duo pinnacula Károlyi II, XXI). A háromhajós templom 1841-ben történt elbontása előtti, 1783-ban felmért alaprajza: Németh JAMÉ X (1967) 97. A XIX. sz.-ban Nagykároly, Domahida, Bagos, Csengerújfalu, Börvely és Kálmánd határolta (Pesty, 1864). — M. Kaplony, R. Cápleni, j. SM. (Hnt. 1892, 1222: 5064 kh.). A középkori falu és temploma/?/helye a mai falutól É-ra eső Királyföld határrészben volt (Tempfli 35), ám ott egy bronzkori földvár nyomai észlelhetők. A monostorra ld.: Paradisum plan tavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon. Pannonhalma, 2001. 544. A plébánia 1444-es leltára: Tempfli 74. KA PNI K 1455: Jodinas seu foveas fodinarum ac montanarum in Kapnék (DF 281274)); 1455/ 465: ~ (DF 281275); ~ (DL 24829, másolat); 1455/492: ~ (DL 46176; Wenzel: Bányászat, 425); 1455/465/492: ~ (DF 281277); 1455/465/492/518: ~ (DF 281278); 1455/465/492/ 518/639: ~ (DF 276156). A falu a Szatmár m.-t Erdélytől elválasztó Kapnik patakról kapta a nevét. A víznév szláv eredetű, értelme 'az, amit megástak'. A MW Szatmár (90) szerint már 1336-ban említik, de ez nem igazolható. 1455-ben Hunyadi János a kapniki bányákat Felsőbányának adományozta, egyúttal a bányák idetelepülő művelőinek 8 évi bányabér-mentességet biztosít. Ezt Mátyás király 1465-ben megerősítette. 1864-ben Alsó-Kapnik a neve, ugyanis Felső-Kapnikot már Erdélybe számították. A XIX. sz.-ban É-ról Máramaros m., K-ről a Kővár-vidék, D-ről Sürgyefalu, Nyról Felsőbánya határolta (Pesty, 1864). Mándy (1864) szerint 1/3-a tartozik Szatmár m.-hez, a többi Erdélyhez, a kettő között a Kapnik vize a határ. — M. Kapnikbánya (1898), R. Cavnic, j. MM. (Hnt. 1892, 1222: 3768 kh.). KÁPOLNA 1. 214. 1342: St.f Jo-i de Capolna (DL 96226); 1366/489: p. Kapelna (DF 209636=LO Metales Szatmár, nro. 31); 1383: Jac. f. Nic-i de Kapuina (DL 77867; Zichy IV, 246); 1402: p.