Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

elhagyott birtokukat elfoglalták s oda jobbágyokat telepítettek. 1420-ban már Vetési Jakabé, akinek itteni jobbágyai is részt vesznek Simái Gergely kiszabadításában, Géc faluban. 1449ben Teremmel vették egynek. 1470-ben Vetési János, valamint Vetési István, Péter, János és Márton osztozik meg Terem birtokon. Mezőreszege és Szentjánosteleke pusztákon, a teremi szántóföldeken és réteken és a Mezőpetri határain fekvő erdőn. Ref. temploma „kőből, 7 éve renoválták" (Acta C.). AXIX. sz.-ban Mezőpetrivel (Szirmay II, 29) és Kidepusztával (Pesty 1864) volt határos. —Mezőpetri határába olvadt (Mándy 1864: Szent János puszta). GERVAS Ld. Szemeretelek alatt! GILVÁCS 159. É.n. [1291]: Dat. in Giluas (SzSzBOkl. 21); 1326 [ 1316-ra]: Castrum Gyluach (F. VIII/5, 160; AOkl. X, 194; ErdOkmt. II, 561, mindkettő az újkori másolatok felsorolásával); 1324: ~ (A. II, 165; AOkl. VIII, 476); 1338: Thompus castellanus de Gyles/l/ (Balassa 93); 1347>352: p. Gylaus/l/ (DL 51608; KállayII, 1085); 1393: p. Gyluach... in Zathmariensi C-us exist. (DL 7856; Csáky 1/1, 169); p. Gylwach (DL 8016; DocVal. 461); 1398/423: p. Giluach (DF 209639 = LO Metales Szatmár, nro. 36); 1417:p. Gylwach (Zs. VI, 462). A szláv eredetű hn. bizonyára a magyar régi gilva 'lemezes gombafajta, laskagomba fn. szn.-i használatú, -cs képzős származékából keletkezett. De felmerül magyar szn.-i eredete is. A [! Kraszna bal parti] falu 1291-ben tűnik fel, ahol [a Borsa nb-i] „Kopasz" Jakab mester oklevelet ad ki. 1316-ban az itt korábban épült királyi várat várnagya, a Gutkeled nb-i Bátori Bereck fia: János sikeresen védte meg a hűtlen Borsa nb-i Kopasz nádor és a Gutkeled nb-i Lotárd-fiak támadásával szemben, amiért 1326-ban I. Károly király az utóbbiaktól elkobzott Fehértó (Szabolcs m.) birtokkal jutalmazta Bereck fiait. A király 1324-ben János mestert és szervienseit, Piricsei Pétert, Pált és Pócsot, bátori „Vén"/!/Benedeket, Bogáti (Szabolcs m.) Miklóst, Szennyesi Aba fiait, Pétert és Miklóst, „Nagy" Miklóst, Pilisi Pál fia Andrást felmenti mindazon károkozás alól, amit Gilvács várának védelme idején a felsorolt hűteleneknek, Tamás és Lotárd fiai szervienseinek okoztak. 1338-ban a vár másik ismert várnagya, [? a Szentemágócs nb-i Kölesei Dénes fia:] „Tompos" [ = „Sánta" János] békebíró egy Zemplén m.-i birtokperben. Ugyanő 1341-42-ben már Aranyos (Közép-Szolnok m.) várnagya (DL 3422; A. IV, 147; DL 3490; Uo. IV, 228). A várat eszerint 1341 előtt lerombolták, többé nem említik. A királyi birtok ezután a Gutkeled nb-ieké lett, akik közül András utódai [a Bátoriak] 1347-ben átadták Gilvács felét [a Zelemériek], Felicián, János és Lukács utódai részére. 1393-ban [a Zsidó nbi] Szántói (Közép-Szolnok m.) Petőfi János Zsigmond király engedélyével birtokait - így Gilvácsot is - leányának, Katalinnak, [ecsedi] Bátori János feleségének és gyermekeiknek, Istvánnak és Potenciánának adta, akiket beiktatni rendelnek e birtokba is. 1398-ban Katalin Dob és Gilvács birtokainak határait Bátori György fia: János és Szaniszló fia: István Tagy birtokától megkülönböztette. 1417-ben Zsigmond király új adomány címén Bátori István királyi asztalnokmesternek és Benedek, Tamás, Mihály, János és Bertalan testvéreinek adja. A XVII. sz.-ban Dob, Terebes, Tagy és Majtény (Károlyi IV, 326), a XIX. sz.-ban Nagymajtény, Tőketerebes és Dob határolta (Pesty, 1864). A hagyomány szerint a falu régen a Gilvács (Szilvás) dűlőben feküdt, a Kraszna bal partján, újjátelepítése a XVIII, sz.-ban a folyó áradása miatt már a jobb partjára történt (Uo.). Régészetileg alátámasztott helye Güvács határában, a régi Kraszna meder partján, aHóstát dűlőben (Németi, 179). Avarra: „Tagy/!/várának romjai Széles Antal (kézirata) szerint még 1810 körül láthatóak voltak a Kraszna mellett, Majtényhoz közel" (Kiss 1878, 843). — M. Gilvács, R. Ghilvaci. j. SM. (Hnt. 1892, 1144: 2327 kh.).