Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

GIROD 160. 1400/405: p. Tothfalu in C-uZathmar (DL 42838; F. X/2, 768); 1406: p. Tothfalu ai nom. Gerod voc. in commetaneitate civitatum regalium Riuuli Dominarum et. Medii montis sitam (DF 283594; F. X/4, 579); 1406/407: ~ (F. X/4, 599); 1408: v-m.

.. inter civitatem Riuuli dominarum ac medium montem sitam et habitam Thotjalu alias Gerod voc. (DL 9424; F. X/4, 711); 1408>430: ~ (DL 9425); 1408/430/585: v. Tothfalu alias Gherod voc., Thothfalu alias Gerod (F.X/7, 220); 1423: Jac. de Gyrolth (DF 221511 =LO AA. nro. 83); 1430: ~ (DF 283595). A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással, amely német telepítőjére, Gerhart-ra utal. 1329 után létesült azon a Nagybánya és Felsőbánya közötti erdős és lakatlan területen, amelyet a két város közös bírája kapott I. Károly királytól. Az 1400-ban feltűnő Tótfalut Zsigmond király Zazárral együtt 1000 arany ft.-ért elzálogosítja Kusalyi (Közép-Szolnok m.) Jakes György tárnokmesternek, és testvérének, Istvánnak. 1406-ban a volt tárnokmester és rokonai 1600 tiszta arany ft.-ért eladják Omechin János nagybányai bírónak a királyi Nagy- és Felsőbányák szomszédságában fekvő Tótfalu másképp Giród birtokukat, a vételt 1407-ben Zsigmond király megerősítette. Egy évvel később e birtokot Nagybánya város előtt a volt bíró a Boldog/!/ Miklós hitvalló tiszteletére emelt ispotály szegényeire, s nem rektorára hagyja minden tartozékával, a jövedelmek kezelését a város tanácsára bízva. Az adományt 1430-ban Mátyás presbiter, az ispotály rektora kérésére Zsigmond király megerősíti. Innen származik egy Károlyban lakó, hatalmaskodásban részt vevő jobbágy ( 1423). Rk. temploma „kőből, jól épített, 1726-ban renoválták" (Acta C.). Alaprajza, oldalnézete, Ny-i és K-i homlokzata, az ablakmérművek, a kapu feletti feliratos kő (1480) rajzai Jaromilek Egid.-től (MTAK RAL K 1219/40) és Henszlmann Imre rajza a KÖH Tervtárában (Gerecze 1905, 366; Gerecze 1906, 767). — M. Giródtótfalu, R. Tăuţii de Sus része, j. MM. (Hnt. 1892, 1144: Giród-Tótfalu. 1913 kh.). GOTHA RD (-TELKE) 161. 1409: pr. Kodharthelky (DF 209646 = LO Metales Szatmár, nro. 47); 1411; sessio Gothard (DL 39504; LK 9 /1931/ 72-2, 54. reg.); 1423: pr. ~ al. nom. Reeth... in C-u Zathmariensi exist. (DL 62241); 1445: p. ~ (DL 39561; LK 9 /1931/ 88. 107. reg.); é.n.[1451]: pr. ~ (LO AA. nro. 2); 1454: ~ (DL 62312); 1459: ~ al. nom. Reeth (DF 222823 = LOAA. nro. 72); pr. ~ (DF 211237 = LO Stat. C-94). Névadója az 1320-ban említett, Kisjánosiba való András királyi ember apja, Gothárd [vö. még: é.n. /1317-26/: Gothárd ispán és fia: András elleni per (DL 56544; Kállay I, 1045)]. 1409-ben az Iklódiak kérésére Kopán teleké, Gothárdteleke és Laskod határait járják meg: Dről Rét határa mellett kezdődik, Ny-ra makkos erdő (sylva glandinosa), út Jánosiból Vajára, D-re ugyanaz az erdő, Szöghatár ( Seujghaf ar)-Rét-Koppántelke határa, Ny-ra mező, szántók, ahol a földek elszántása történt Iklódi Barla szerint, Rohod-Jánosi út, tölgyfa, Ny-ra Gothárdtelke dombja, völgy, Jánosi-Vasvári út, Laskod és Gothárdtelke határa, É-ra tölgyfa. 1411-ben telekhely, amelynek birtokába Zsigmond király elrendeli a Jánosi Kántorok bevezetését, ám a végrehajtásról szóló jelentésben már Gothárd neve nem szerepel. 1423-ban a Jánosi Kántorok határoltatják el örökségüket az Iklódiak részeitől, melynek során birtokcserére is sor kerül: az Iklódiak Gothárd másképp Rét és Vasvári pusztája a Jánosiaké lett, míg az Iklódiakat a Jánosiból Bátorba vezető út menti szántókkal elégítették ki. 1445-ben a Jánosi Kántorok és a Hodásziak azzal vádolják rokonaikat, Derzsi Lászlót és Jánosi Mihályt, hogy többek között e birtokukhoz tartozó szántófölddarabokat és makkos erdőt hatalmasul elfoglalták, és a makkot összeszedték. A vizsgálat a panasztevőket igazolta (DL 39561 ; LK 9 /