Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
Ahn. szláv eredetű, jelentése 'olyan hely, ahol gyertyánfák vannak, gyertyános'. A falu írott múltja 1213-ra vezethető vissza, amikor buti, szentmártoni és tatári emberek dolgában eljáró Etre (Etireh) poroszlót említik. Garbolc 1344. évi határjárásában feltűnő Ethyrohzomoga ugyanis e poroszló nevét őrizte meg (Kálnási-Sebestyén, 201 : Szomoga). 1229-ben Péter fia: Péter II. András királytól megkapta [a Gutkeled nb-i] Endus fia: Miklós birtokait, s így igényt tartott Garbóiéra is, amit a király adott Endusnak. Miklós rokonai, [az ugyanazon nem sárvármonostori ága] Csépán ispán, Péter, János és Pál azonban örökölt birtokuknak mondták, és maguknak követelték (Vő. Györffy I, 87: az Abaúj m.-i Gerbec alatt; idevonására: K. Fábián: VR. 73. 250. sz.). 1337-ben [a Gutkeled nb-i] Miklósra a [Druget Vilmos] nádor regesztruma szerint 3 M. bírságot vetettek ki. 1339-ben Szárazberek Ny-i felének 4 részre osztásakor Garbolc birtok szomszédságában egészen a Túr folyóig, ahol a Hódos patak ered, Miklós fia: Ellős mester [a Gacsályi cs. őse] határjel-emeléstől tiltotta a résztvevőket. 1344-ben Ellős mester és fiai: Bare (Borch), János és László, másrészt Ellős testvére: Gergely [a Rozsályi cs. őse] fia: György Mélytelek és Garbolc birtokaikat szétválasztották. A határ Piliske (p. Pyliske) határjelénél kezdődik a Zomoga patak mellett, melyet Ethyrohzomoga-nák is neveznek, majd É-ra keresztezik a Rozsályból Garbókra vezető utat, s addig haladnak a Zomoga mentén, míg az az Éger ß. Eger) vizébe nem folyik. Majd a Sár [fi. Saar) vize után az Éger patak lesz a határ egészen a Gorbolchfoka-nak nevezett helyig, ahol Tiba fiainak, Péternek [az Atyai cs. ősének] és Tamásnak a földjénél [Nagyhódos] zárul. A felsorolt nevekből Szomoga, Éger, Sár-hát a garbolci, Kerek-Szomoga, Éger, Sár-Éger a méhteleki határból ismert (Kálnási-Sebestyén, passim). 1427-ben Gacsályi Ellős fia: László és fiai: Miklós és Gergely itteni birtokrészét is amelyen kőegyház áll, temetővel - Kusalyi (Közép-Szolnok m.) Jakcs István özvegye és fiai: Mihály és László ellenében Gacsályi Tamás fia Tamásnak ítélik. 1787-ben a falu leégett, s ekkor a mai helyére települt át. — Garbolc, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1138: 1229 kh.). GÁT 146. 1322>433: pertinentias vidi Gath, Karol (AOkl. VI, 854); 1358: Laur. de Gath (DL 51820; A. VII, 337); 1359: Blasius fr. Laur-i de ~ (DL 51841; A. VII, 641); 1360: Laur. de Gaath (DL 51894; KállayII, 1374); 1366: JoJ. Gagy/\/, Laur. de ~ (DL 98591; Károlyi I, 278); 1371 : Mich.j. Jo-is de Gaicch/\/ (DL 52191 ; Kállay II, 1682); Ben. et Blasius de Gaty (DL 41853); 1423:pr. Gath (DF 221493 = LO AA. nro. 65); 1426: pr. Gath (DF209617 = LO Metales Szatmár, nro. 7; DF 209633=LO Uo. nro. 25); 1431 : Lad. diet. Banky de Gaath (DL 98899; Károlyi II, 140); 1439: p. Gaad voc. in C-u de Zabolch exist. (DF 211981 =LO Stat. N-61; DF211985 = LO Stat. N-73). A hn. a magyar gát 'töltés' fn.-ből keletkezett. 1322-ben a Szatmár m.-ben, a Szamos mellett fekvő Nábrád birtokot és tartozékait, Gátot és Karulyt [? a Szentemágócs nb-i] Nábrádi Apsa (Absa) fia: János és Apsa fia: Mátyus fia: János között 2 egyenlő részre osztják. Az idevaló [Hontpázmány nb-i Bánki (Szabolcs m.)] Lőrinc fia: Balázs 1355-ben és 1359-ben [a Gutkeled nb-i] Bátori Bereck fia: Miklós képviselője és tisztje volt ( 1355-re: Blasius famulus et officialis mg-i Nic-if-i Brictii de Batur DL 66811 ; A. VII, 568). Testvére, Lőrinc, valamint Gáti Dámján fia: Lőrinc (DL 51818; Kállay II, 1296) 1358-ban kijelölt nádori, ill. királyi ember Hodász határjárásához. Ugyanő 1360-ban királyi ember; testvére, Balázs 1362-ben és 1365-ben nádori és királyi ember (DL 51966, 51975; Uo. II, 1444, 1453). János és Lőrinc Petri és Vezend, valamint Iriny és Portelek közötti vitás föld ügyében tanúk (1366). Gáti (Bánki] János fia: Mihály Bagos (Szabolcs m.) ügyében kiküldött ( 1371 ). Piricsei Benedek özvegyének ez évi panasza szerint piricsei jobbágyait Gáti Benedek és Balázs bántalmazta. Lőrinc fiai: Dámján és Betíz