Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

(Uo. VI. 540); 1338/396: prope quandam viam que de Peturi ducit ve. Semien (DL 98697; Károlyi I, 130); 1342: inp-ne Galuspetry in C-u Zothmariensi exist. (DL 76660; Zichy II, 12); 1364/398/406: p. Galospelri voc. C-u Zathmariensi sita (DL 78660; Uo. IV, 631); 1369/398/ 406: p. Galuspetri ~ (DL 78660; Uo. IV, 632); 141 l:p. Petry (Zs. III, 1721). A hn. előtagja egykori birtokosára, Gálosra (Gál) utal, míg utótagja a Péter szn.-nek a birtoklást kifejező -i képzős származéka. A Nyírben fekvő falu 1291-4 között Gál feleségének a birtoka; a második alkalommal 3 kepe tizedet adott a váradi püspöknek, tehát Bihar m.hez számították. 1321-ben Kereki (Bihar m.) János fia: Pósa mester, nemes ifjú és testvére: János lemond [a Csanád nb-i] Telegdi (Bihar m.) Csanád váradi prépost javára a faluról; ez utóbbi nővére fiának, [Kereki] Mihály fia István mesternek a magvaszakadtával I. Károly királytól már azt megszerezte, miután István végrendeletében is Csanádra hagyta. 1322-ben Vasad és Zehon—Zehun határjárásakor - mint Csanád prépost birtoka - azok szomszédja. 1342-ben Egyházaskereki Mihály fiai: István, Tamás, Mihály és Elek megerősítik az ő Szatmár m.-ben fekvő részük átadásának a tényét az immár az esztergomi érseki széket betöltő főpapnak és rokonságának. I. Lajos király a magtalanul elhunyt „Kun" János (Jo. dictus Cwn) itteni birtokrészét 1369-ben Telegdi Miklós fiainak, György és Miklós mestereknek adományozza, amelybe be is vezetik őket. Tárcsa (Bihar m.) határjárása során az innen [Új-]Semjénbe (Bihar m.) vezető utat említik ( 1338). 141 l-ben Zsigmond király Telegdi Miklós fia: János mester, udvari lovagja kérésére Petri birtokot Szatmárból Bihar m.-be áthelyezi. De már 1398-ban is Bihar m.-hez számították (Telegdi, 154). A falu Árpád-kori helyét aFaluhely fn. jelöli (Németi, 178). — M. Gálospetri, R. Galoşpetreu. j. BI. (Hnt. 1892, 1135: 4188 kh.). GARAN(CS) 144. 1268: in valle Goronch (KolozsváriÁllami Lt., Szatmár m. lt. DF 291393; Kiss 1992, 80); 1268/296/365: ~ (Ványi okl.>Kende lt. DF 288324; W. VIII, 198); 1339: ~ Garanch (AOkl. XXIII, 491); 1351: Jo. de Garan, ~ de Garany (DL 51580, 5 1596; Kállay II, 1056, 1073); 1415: Nie. de Garanch (Zs. V, 394). A település a Garand patakról kapta a nevét. A hn. a szláv granica 'határ' átvétele. A tatárjáráskor (1241) elpusztulhatott, mert 1268-ban, mint földrajzi pont (Garancs völgye) tűnik fel Vasvári határjárásában. 1339-ben szintén Vasvári szomszédja, ekkor [a Káta nb-i] Vasvári Pál fia: Tamás Vasvári faluját határolják meg Garancs, Lázári, Németi, Kisnémeti, Micske és Mikola felől. Ezután rövid időre benépesülhetett, mert 1351-ben [a Balogsemjén nbi] Nagysemjéni (Szabolcs m.) István fia: István mester azzal vádolta Garan(y)-i Jánost, hogy az Bazan birtokáról kiindulva az ő kissemjéni birtokán 1 jobbágyát megölte, őt pedig Szatmár városában meg akarta ölni, és egészen Amac faluig követte. A vizsgálat szerint a jobbágyot csak megverték, a több igaz. Az idevaló Miklós a Jánosi Kántorok familiárisa (1415). 1546-ban a Kak területén lévő Garandvölgyét említik (LO AA. nro. 31). — Részben Udvari (Révész II, 161: „Garanhát, Szántóföld a Szamos parton"), részben Kak határába olvadt (Mándy, 1864: Garand); a Batiz és Batizvasvári határában található Garandhát a Garand patakra utal (Pesty, 1864). GARBOLC 145. 1213/550: perpristaldum. nomine Echireh (VR. 262.§, 163); 1229/550: v. Gurbuc (VR. 357.§, 296); 1337: ... de Garaba (DL 96197); 1339>348: p. Gorbolc (A. V, 202; AOkl. XXIII, 232); 1344: p. - (DF 209638 = LO Metales Szatmár, nro. 34); 1427: v. Garbolc (DF 221709 = LOAA. nro. 20).