Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Bevezetés

történeti földrajzának I. kötetét, az addig kiadott oklevéltárakat (pl. Károlyi, Anjou, Sztáray, Zichy stb. ) is igénybe vehették volna a szerzők. A kötet történelmi vonatkozású fejezeteinek írói, Bagossy Bertalan főgimnáziumi tanár (Szatmárnémeti története) és Vende Aladár (a megye községeinek a múltja) csak részben támaszkodtak e forrásmunkákra (ám a hivatkozást mellőzve), kivételt Móricz Zsigmond, az író jelent, aki a Nagybányára vonatkozó okleveleket ha az eredeti példányokat nem is forgatta - kritikával merte illetni. Kiemelt hely illeti meg Maksay Ferenc 1940-ben megjelent munkáját. A fiatal doktorandus a fellelhető források általa akkor elérhető teljességét kézbe vette és kicédulázta.

4 A maga elé kitűzött célt maradéktalanul teljesítette, a Mohács előtti oklevelek jobbágy- és földrajzi-név anyagát közzétette, értékelte (népiségtörténet), miközben a mű megírásánál a településtörténet (pontosabban: a család- és birtoklástörténet, a történeti földrajz) szempontjai kissé háttérbe szorultak. E hiányt igyekszik a maga módján pótolni a jelen munka, amikor a saját gyűjtés mellett (támaszkodva a Maksay-könyv kiadása óta megjelent forrásmunkákra) éppen az Árpád-kori történeti földrajzhoz készített cédula-anyag és Maksay Ferenc (1916-1984) kéziratban maradt kijegyzései segítségével próbálja meg Szatmár megye középkori (aXV. század elejéig eljutó) település- és birtoklás történeti vázlatát megrajzolni. Mindezek mellett természetesen támaszkodtunk a Rácz György összeállította Adatbázisra is, mégha ezt külön nem tüntettük fel. A gyűjtés szoros időhatárai egybeesnek Györffy György történeti földrajzának időkeretével, azaz az Árpád-korra és az Anjou-kor első három évtizedére a Pápai Tizedjegyzékkel (1332-4) bezárólag az oklevelek felsorolása - úgy véljük - szinte teljesnek mondható. Azonban a települések többségénél mégsem itt húztuk meg az említés felső időhatárát, mert figyelembe vettük a még királyi kézen lévő birtokok eladományozásának utolsó időpontját (a XIV. sz. végét), az első királyi örökadományt (I. Lajos király, 1344), s a Zsigmond-kori új adományokat (megerősítéseket), amelyek a nagybirtok-szerkezet, a zömében vár nélküli uradalmak térbeli kereteit vetítik elénk. Ugyanakkor nem mulasztottuk el azoknak a prédiumoknak a felsorolását sem, amelyek többsége a XV. sz. eleje táján bukkan fel az oklevelekben, ám egyes - szerencsés - esetekben bizonyítható volt Árpád-kori vagy XTV. század eleji lakottságuk, azaz valamikor ezek is a korai településszerkezet részeit képezték. Ez alól csak az azonos nevű települések (pl. Baromlak, Tiba, Tótfalu, Újfalu, Újlak, stb.) esetében tettünk kivételt, amikor a rájuk vonatkozó oklevelek biztos szétválasztása miatt a XV. sz. végi adatokat is bevontuk az Adattárunkba. Az Avas és a Bükk betelepítésével összefüggésben, a XV. század második felétől feltűnő, nagyobbrészt román lakosságú falvak az Adattárba már nem kerültek be (ezek neveit és kései adatait Maksay munkája egyébként is tartalmazza), bár megérne egy külön vizsgálatot az Avas és a Bükk benépesedésének Mohács előtti története a teljes okleveles anyag tükrében. * * * Az Adattár szerkezete az alábbiakban világítható meg. Kiemelt helyen szerepel a település (város, falu, birtok, föld, puszta, avagy ülés) mai magyar hangzású neve, pl. ABAHÁZA. Ha sikerült a különféle okleveles helynévi adatok mai biztos földrajzi névi alakját fellelnünk, akkor ez került a kiemelt helyre (pl. Baacha, Baccha, Bachna, Bacna=BASZNA), ez esetben a dőlt betűs okleveles név a Mutatóban kereshető. Van azonban olyan eset is, amikor az okleveles név és az ismert földrajzi név között akkora a különbség, hogy jobbnak tartottuk az előbbit kiemelve szerepeltetni (pl. ZEHON~ZEBUN=Szion). Az egyes eltérő névformáknál, amelyek az esetek többségében birtok megosztását takarják, - ha mód volt rá - mindig az anyaközséghez utalunk 4. Kéziratos hagyatékának egy része, a Szatmár megyére vonatkozó gyűjtése a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltárába került, vö. Nagy Edit (szerk.): A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday levéltárának repertóriuma. Bp. 2002. C/195 fond, 1-2. doboz.