Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

134l-ben a Bátoriak Ecsed, Sárvármonostora, Szentmárton és Bánknétereme birtoka határolta, aXVII. sz.-ban Kis-Ecsed, Csaholy, Száldobágy-Terem és Mérk (Károlyi IV, 288), a XIX. sz.ban É-ról Nyírcsaholy, K-ről Ecsed, Kisecsed, D-ről Szentmárton, Mérk, Pusztaterem, Ny-ról Gebe (Pesty, 1864). — Fábiánháza, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1098: 4700 kh.). FARKASASZÓ 128. 1424: p. walahalis: Farkasazow (LO Stat. D-197; Wenzel 1857: 64). A hn. a magyar/arfcas állatnév és a régi magyar aszó '(száraz)uöígL/; időszakos vízfolyás' összetétele. 1424-ben Bélteki Balk fia: Sandrin fiai: János és László, valamint Balk testvére, Drág fiai: György és Sandrin birtokaikon megosztoznak. A románok lakta Farkasaszó az előbbieknek jutott. A XIX. sz.-ban É-ról az Erdőség, K-ről ?, D-ről a Szamos folyó, Berekszó és Pribékfalva (Kővár vidék), Ny-ról Oláh tótfalu és Tománya határolta (Pesty, 1864). — M. Farkasaszó, R. Fărcaşa, j. MM. (Hnt. 1892, 1100: 2706 kh.). FARKASDI 129. 1345: t. Farkasdy (DL 69672; F. VIII/1, 578; a másolatokat ld. Cégény alatt!). A hn. a magyar Farkas szn.-nek -d képzővel ellátott alakja. A földdarab neve 1345-ben merül fel, amikor [a Szentemágócs nb-i] Kölesei Dénes fiai: János, Jakab mesterek, András, Mihály és Miklós birtokaikon megosztoznak. Az Istvándihoz tartozó füzes [a Kölesei és Ártánházi (Szabolcs m.) Bornemissza cs. ősének] Mihálynak és [a Cégényi és Kende cs. ősének] Miklósnak jutott. Feltehető, hogy a Kölesei Farkas cs.. Kölesei János fia: István [1374-1411 ] utódai e birtokról kapták nevüket (Engel: Archon. II, 72). — Túristvándi határába olvadt. FAZEKAS 1429: pr. Fazekas (Csánki I, 491). A Csánkinál (I, 491) a Káta nb-i Csaholyi cs. birtokaként feltűnő puszta a Túzokos (ld. ott!) név félreolvasásából keletkezett, ezért törölni kell az adattárakból [pl. Heckenast G.: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-korban. Bp. 1970. 100. (Értekezések a történeti tudományok köréből 53)]. FEJÉRfD)FALU Ld. Batizháza alatt! FEKETE 130. 1229/550: v. Fekethe (VR. 357.§, 296). A település a nevét a Fekete-patakról kapta (Csűry I, 263: Feketevíz). 1229-ben Garbolccal együtt említik, amikor [a Gutkeled nb-i] Péter fia: Péter [II. András] királytól megkapta [a Gutkeled nb-i] Endus fia: Miklós birtokait, s így igényt tartott Fekete falura is, amit a király adott volna Endusnak. Miklós rokonai (Csépán ispán, Péter, János és Pál) azonban örökölt birtokuknak mondták, és maguknak követelték. A tatárjáráskor (1241) elpusztult. — Garbolc határába olvadt, a községtől K-re (Csűry I, 262: Feketedüllő; Kálnási-Sebestyén, 193: Fekete-föld. ,A hagyomány szerint régen itt állt a falu, de leégett. Földje ettől lett fekete"). FEKETEFALU 131. 1411: V. Fekethefalw (DF273747 = LO Stat. D-231 ; Szerbia, 55). A XIV. sz. második felében telepített falut 141 l-ben Zsigmond király, mint Nagybánya város tartozékát [Lazarevics István] szerb despotának adományozza. — M. Feketefalu, R. Ocoliş, j. MM. (Hnt. 1892, 1104: 861 kh.).