Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

IX. Gyermekmenedékházak létesítése a kisdedóvási törvény megjelenése után Szatmár vármegyében

„...a lakosság igen szegény, lehet állítani a mindennapi kenyere sincs meg... a község igen kicsiny a teher nem oszlik úgy meg, mint a nagyobb községekben ... még az sem érne semmit, ha a magas kincstár fedezné az évi kiadást, mert a község helyiséget nem tud adni, a kisajátítási költséget szintén nem tudná fedezni, minél fogva tisztelettel kérem .., Ura községet az állandó menedékház, illetve nyári menhely fenntartása alól felmenteni... megjegyzem még, hogy az elöljáróság az 1896. évi költségvetésbe a nyári menhely felállításáról gondoskodni akart, de a képviselőtestület megállapításnál elnézte, tehát, ha a nagy teherrel a községet meg akarta volna róni, az esetben a költségeket a költségvetésbe felvette volna, amire a számvevőségnek joga is lett volna..,"

124 Úgy tűnik, hogy úgy az országos szervek, mint a vármegyei vezetőség mindent igyekezett elkövetni, hogy a községekből a legnagyobb nehézségek árán is kikényszerítsék legalább a nyári gyermekmenhelyek létesítését. A lakosság és a községek mérhetetlen szegénysége miatt ez a legnagyobb nehézségekbe ütközött. Ahol szegény a lakosság, ott szegény a politikai község is. Előfordult, hogy a gyermekmenhely egyesek önkéntes adakozásából jött létre (Pl. Gécz községben).

125 Ez azonban a legritkább esetben fordult elő. Azonban nemcsak anyagi nehézségekkel találkoztunk, hanem az ügy iránti nagy közömbösséggel is. Legszembeötlőbb volt ez Porcsalmán, egy viszonylag nagy lélekszámú településen, ahol a község képviselőtestülete a nyári gyermekmenhely felállítását megtagadta. Természetesen a csengeri járási főszolgabíró ezt nem vette tudomásul és a községi körjegyző ún. „erélytelen" eljárása felett rosszallásának adott kifejezést. Többek között azt is közölte a körjegyzővel, hogy bár lemondása folytán nyugdíjaztatása ki lett mondva, de nagy tévedésben van akkor, ha kötelességeit nyugdíjaztatásának biztos tudatában hanyagolja el példátlanul, mert míg hivatalától felmentve nincs, hanyagsága miatt ellene minden fegyelmi eszköz még nyugdíjigényének elvesztése mellett az állásától való elbocsátás is alkalmazható. A jelen esetben elvárom, hogy rendeletemet pontosan végrehajtsa, ami annál kevésbé képez nehéz feladatot,, mert a gyermekmenhely felállítására szükséges költségek a f.évi költségvetésbe fel vannak véve..."

126 E határozott fellépésre tíz nap múlva 1895- június 4-én a porcsalmai körjegyzőségtől az alábbi jelentés lett küldve a főszolgabíróhoz: Porcsalma községben a nyári gyermekmenhely részére alkalmas helyiség béreltetett, a vezetőnő kiküldése iránt a Széchényi Társulat elnöke megkerestetett, s ennek megérkeztével a menház azonnal megfog nyittatni...."

127 Ebben a községben még jóváhagyott költségvetés is rendelkezésre állt a létesítmény működtetéséhez. Tehát az emberi kényelmesség, mulasztás akadályozta volna meg a gyermekmenhely létesítését, ha a felsőbb hatóság ezt meg nem gátolja. Azonban a nem kielégítő ütemű fejlődésre nem az ilyen eljárás volt jellemző. Ugyanez a főszolgabíró (Komoróczy) az ökörítói körjegyzőt is figyelmeztette „...hogy a gyermekek gondozása és nevelése a pásztorok és tenyészállatok elhelyezésének mindenkor elé teendő..."

128 124 Uo. mint 122. 125 Uo. mint 120. 126 SZSZBML. IV. B. 762. 4986/1895-, +3737/1894. 127 Uo. mint 126. 128 Uo. mint 122.