Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

IX. Gyermekmenedékházak létesítése a kisdedóvási törvény megjelenése után Szatmár vármegyében

Az országos és megyei, valamint járási vezetők egészen erélyes magatartása sem hozott egyik évről a másikra a kisdedóvó intézetek számában jelentős gyarapodást. Amíg 1894. decemberében 82 kisdedóvó intézet működött összesen a történelmi Szatmár vármegyében, addig a következő, 1895. évben is még csak 87 ilyen létesítmény üzemelt. Ezek jellegüket tekintve a következőképpen oszlottak meg: 10 óvoda, 9 állandó gyermekmenhely, 68 pedig nyári gyermekmenhely volt. A tíz óvoda és kilenc állandó gyermekmenhely nagyon kevésnek tűnik a vármegyében, ha figyelembe vesszük, hogy ebben a közigazgatási egységben szabadkirályi város és más nagy városok vannak, ahol egy gyermekmenhely a nagy távolságok miatt semmiképpen sem volt elegendő ezeken a településeken. Még három-négy ilyen létesítmény sem tudta volna kiszolgálni a szegénynegyedek gyermekeit. Az erélyes intézkedések ellenére még évtizedek múlva sem volt jelentős fejlődés. Ez egyrészt az első világháború okozta gazdasági nehézségekkel, majd a nagy gazdasági válsággal magyarázható. 4. Szatmár vármegye területén működő gyermekmenhelyek a századfordulón Az előző években is a tanfelügyelő több esetben hangot adott annak a véleményének, hogy a vármegye területén működő gyermekmenhelyek a legtöbb helyen tűrhetetlen körülmények között működnek. Kifogásolta elhelyezésüket, mert azok többségükben földes padozatú színben, fészer alatt vagy fabódéban működtek tavasztól őszig. Több helyen a tetőzet beázott, s a gyermekek megbetegedtek. Játszóhelyeik a tűző nap hevétől sem voltak védve az esetek jelentős részében, hiányos felszereléseikről nem is beszélve. Szatmár vármegyében a gyermekóvó intézetek szervezése már a törvény megjelenését megelőzően fejlődőben volt, hisz a nyári időszakban egyes községekben ezek a létesítmények már igyekeztek teljesíteni feladataikat. Ennek ellenére ez az ügy a század utolsó éveiben nem ért el olyan haladást, mely a kezdet eredményeinek megfelelt volna. Ezt megállapította az alispán is 14 081/1895. számú közigazgatási bizottsághoz intézett jelentésében. A fejlődés útját elzárta a kisközségek szegénysége, melyek a legnagyobb áldozatvállalás mellett sem voltak képesek önerejükből ilyen intézeteket létesíteni és fenntartani. Szatmár vármegyében 1895-ben működött:

129 - 10 óvoda, s ezekben 1 270 gyermeket gondoztak. Fenntartásuk 9 883 frt-ba került, melyből 2 060 frt-ot az állam fedezett. - 9 állandó menhely, melyben 998 gyermek fenntartása 4 768 frt-ba került. - 68 nyári menhely, s ezekben 5273 gyermek volt elhelyezve. Fenntartására 11 670 frt-ot fordítottak. így az összes gyermekóvó intézetek száma 87 melyben 7 541 gyermek állt gondozás alatt, fenntartásuk pedig 26 321 frt-ba került. 129 SZSZBML. IV. B. 764. (762?) 11798/1898. sz. alispáni jel. 1895-1906.