Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
IX. Gyermekmenedékházak létesítése a kisdedóvási törvény megjelenése után Szatmár vármegyében
A mátészalkai járási főszolgabíró utasította 1892. június 3-án (2 201/1892. szám) valamennyi gyermekmenhelyet fenntartó községet, hogy a gyermekmenhely részére beszerzett bútorok, játékok, képek, könyvek, továbbá a vezetőnő részére esetleg beszerzett bútorok, stbről szabályszerű leltárt készíttessenek négy példányban. Azt a bíró, gondnok és vezetőnő által aláírva egy példányát a községi irattárban őrizzenek meg, egy-egy példányt a gondnoknak és vezetőnőnek adjanak át, egy példányt pedig a járási főszolgabíróhoz terjesszenek be. A leltár a mátészalkai járás területén 1892-ben működő 15 gyermekmenhely felszereléséről rendelkezésünkre áll. 110 A leltár szerint a gyermekmenhelyek közül a mátészalkai sátorban, a nagyecsedi faoszlopokon álló hat öl hosszú, három öl széles, náddal fedett, gyékény oldallal ellátott színben, az olcsvai, ópályí és szamosszegi pedig deszkabódéban működött. Felszerelésük elképzelhetetlenül szegényes volt. Többségükben két-három lócából, egy asztalból, egy víztartó edényből, egy-két ivócsuporból állt a felszerelés. Mosdótál, fatál csak Jármiban, Mátészalkán, Nyírcsaholyban és Paposon volt. Jármiban két, Mátészalkán három, Nyírcsaholyban két törölköző állt rendelkezésre, a többi községben ennyi sem. Az összes gyermekjátékot Nagydoboson egy hirinkó két ülőszerkezettel, öt labda, Nagyecseden négy báb, három kirakó, huszonhárom labda, Jármiban, Nyírmeggyesen és Szamosszegen egy-egy hinta képezte, A többi községekben lévő menházakban pedig gyermekjáték egyáltalán nem volt, Egyedül Mátészalka nagyközség nyári gyermekmenhelye rendelkezett negyvenkilenc darab különböző gyermekjátékkal és húsz darab szemléltető eszközzel (pl. képek az állatvilágból). A gyermekek védelmére csak Mátészalkán és Jármiban állt rendelkezésre egy, illetve két darab nagyméretű gyékény. Ez volt hivatva megvédeni őket a földes padozat okozta felfázástól. Úgy látszik, hogy ez sem adott kellő védelmet, mert a mátészalkai körzeti orvos 1893. augusztus 30-án, a nyár kellős közepén a következőket jelentette a főszolgabírónak: a mai alant írt napon a gyermekmenhelyet megvizsgálván, hol azt észleltem, hogy több gyermekek lökhurotosok - az onnét magyarázható, hogy a sátor, mely alatt a gyermekek el vannak helyezve, nem jó, az eső keresztül hat, azáltal a talaj is nedves, mi végett a gyermekek meghűlnek - nemkülönben esős időben nincsen semmiféle szoba rendelkezésre. Indítványozom, hogy a meghűlésben szenvedő gyermekek legkevesebb 8 napig otthon maradjanak..." 111 A járási székhelyű Mátészalka nagyközségben is ilyen primitív körülmények között voltak a nyári menhelyet látogató gyermekek. A Mátészalka c, hetilap 1890. június 5-í 1. számának melléklete is elmarasztalólag így ír erről: „A gyermekmenhely városunkban második évfolyamában is megnyílt a nyári munka időszakra. Sajnos, hogy e célra a város alkalmas s kényelmes helyről nem gondoskodik, s a kezdet nehézségeível hagyja küzdeni, mert már a múlt évben bebizonyult, hogy míg ez a munkásosztály nagy megkönnyítésére szolgált, - addig a gyermekek sok szépet jót tanultak Szilágyi Zsuzsika kisasszony vezetése mellett, kit ez évre is megnyert a város," 110 SZSZBML. IV. B. 764. ad. 2201/1892. 111 SZSZBML. IV B. 764. 4357/1893.
