Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
III. Az állami gyermekvédelem alapjainak lerakása
A ligetaljai és tiszai járás a lakosság szegénységével, a nagy drágasággal és a nehéz élelmezési viszonyokkal magyarázta az akció sikertelenségét. A dadái felső járás is hivatkozott erre, mint szervezési nehézségre, bár két telepet azért létrehozott. Ezeken kívül a megkeresett családok még a gyermekek ruházatával kapcsolatos gondok miatt is idegenkedtek, de az egészen serdületlen gyermekek elhelyezése ütközött igazán nehézségbe. Ugyanis a dadái felső járás több községében vállaltak volna még tíz, tizenegy, tizenkét életévüket betöltött gyermekeket, akiket a gazdák az állattartásban jól fel tudták használni. A háború utáni években sem csökkent a gond. Nyíregyházán 1919-ben Énekes János kanonok vezetése alatt városi telepbizottság alakult, melynek önkéntes akciói a menhelyi gyermekek sorsán igyekezett enyhíteni. 54 A népjóléti és Munkaügyi Miniszteri székbe 1922. június 16-án Dr. Vass József került, aki már beállítása évében áttekintette a gyermekvédelmet és a következőket állapította meg a 26 000/1922. számú körlevelében: A háború előtti időkben Magyarország 17 állami gyermekmenhelyén az elhagyott gyermekek száma átlag 54 000 volt, viszont a jelenlegi 1/3 területen lévő nyolc gyermekmenhely kötelékébe ma mintegy 42 000 van felvéve. Az elhagyott gyermekek számának ezen rendkívül erős emelkedése következtében a gyermekmenhelyek nem képesek a gyermekvédelem feladatát kellően ellátni, s maga az állam pénzügyileg nincs oly helyzetben, hogy ezt a nagy megterhelést elbírja..." 55 A trianoni békeszerződés után bekövetkezett nagymérvű területveszteség az ország gazdasági helyzetét nagyon megrendítette, nem beszélve a 4 évig tartó háború okozta emberáldozatról és anyagi javak pusztulásáról. A háború utáni években is az ellátatlan szegények száma napról-napra szaporodott. Az ellátatlanok névjegyzékét a közélelmezési miniszter felülvizsgáltatta és ennek eredményeként Szabolcs vármegye ellátatlanainak számát 7 434 főben, Nyíregyháza városét pedig 5 094 főben állapította meg. Ennek megfelelően a vármegye ellátatlanjai részére a revízió előtti 410 q helyett 446 q liszt lett havonta kiutalva a vármegye részére Nyíregyháza városon kívül, amely külön ellátásban részesült. 56 A közélelmezési miniszter 27 000/1922. számú rendelete szerint csak a teljesen munkaképtelen, vagyontalan közsegélyre szorulók és az arra ráutalt hadirokkantak, özvegyek és árvák kerülhettek a névjegyzékbe, bár az ellátatlanok száma nagymértékben megszaporodott. A szegénység és ennek nyomán az elégedetlenség napról-napra nőtt. Ennek természetes következménye volt a gyermekmenhelybe kerülő kiskorúak számának állandó növekedése. Az 1922, évi 1.1. cz. 29 §-a felhatalmazta a Népjóléti és Munkaügyi Minisztert, hogy egyes törvényhatóságokat és községeket, városokat a nyomor enyhítésére szolgáló intézkedések megtételére kötelezhesse és e célból a belügy-, és pénzügyminiszterrel egyetértésben díjaknak és járulékoknak szedését rendelhesse el. A felhatalmazás érdemleges végrehajtása előtt a népjóléti és munkaügyi miniszter (1922, május 27-én kelt 35 836. számú körlevélben) megkereste az alispánokat, tegyenek javaslatot 54 SZSZBML. IV. B. 411. 3500/1921. sz. jelentés Nyíregyháza város polgármesterének az alispánhoz. 55 SZSZBML. IV B. 411. 24 293/1931. 56 SZSZBML. IV B. 402. Szabolcs vm. Alispánjának 24 200/1922. K.sz. jelentése Szabolcs vm. Közönségéhez, a vm. Közigazgatásának 1922. évi I. félévi állapotáról.
