Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

III. Az állami gyermekvédelem alapjainak lerakása

arra vonatkozóan, hogy a vezetésük alatt álló törvényhatóságok területén milyen jótékony célú intézmények létesítésére van elsősorban szükség. Továbbá, hogy az ennek során felmerülő kiadások fedezetére milyen járulékoknak és díjaknak szedését lehetne elrendelni.

57 Szabolcs vármegye alispánjának javaslata szerint (16 231/1922. szám) a teljesen szegény és munkaképtelen egyének segélyezésén vagy a vármegye nagyobb járásaiban, mint a dadái alsó, kisvárdai és nagykállói járásokban felállítandó menházakon kívül, különös gondot kellene fordítani a ráutalt anyák és csecsemők segélyezésére, gyermekvédelmi berendezésekre és a szegény tanulók téli felruházására. Ezek teljes vagy részbeni megvalósítása esetén a felmerülő kiadások fedezésére a járulékok vagy díjak beszedése vonatkozásában nem tett javaslatot, a gazdasági élet hullámzásával járó áremelkedések és a pénz vásárlóerejének rohamos hanyatlására hivatkozva. Azt megjegyezte, hogy ez társadalmi úton nem lehetséges, mert a társadalom áldozatkészsége teljesen kimerült. Célravezetőnek a hatósági úton való eljárást, mint pl, a forgalmi és egyes fogyasztási adók részbeni átengedését s bizonyos vármegyei pótadó kivetését tartotta. Szatmár vármegye alispánja (1922. szeptember 10-én 4 766/1922. számú) - a miniszteri körlevél megérkezése után közel négy hónap múlva - kereste meg a szomszédos Szabolcs vármegye alispánját, hogy közölje vele, milyen javaslatot készített a 35 836/1922. számú Népjóléti és Munkaügyi miniszteri rendeletre. Szabolcs vármegye gyorsan megküldte jelentése másolatát. A Szatmár vármegye által a Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumhoz küldött jelentés nem volt fellelhető. 5. A gyermekvédelem tövényhozási úton történő újjászervezésének meghirdetése Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter a magyar gyermekvédelem újjászervezését hirdette meg (1923. III. 5-én kelt 15 000/1923. számú) körrendeletével. Elgondolását a szülői szereteten és a családi összetartozáson alapuló ősi erkölcsi elvek érvényesítésére hivatkozva kívánta megvalósítani. Ezt az állami gyermekmenhelyeken uralkodó súlyos állapotok orvoslásánál a következőképpen vélte elérni: a. ) a tartásdíjak felemelése mellett, b. ) a gyermekeknek szüleikhez és hozzátartozóikhoz való kihelyezését, c. ) a hozzátartozóhoz el nem helyezhető gyermekeknek intézetekbe vagy gondosan megválasztott nevelőszülőkhöz való kiadását, d. ) az akkori teleprendszer megszüntetését, e. ) végül az állami gondozás alá kerülő gyermekek környezetének gondosabb megválasztása mellett a tartásdíjak pontosabb és eredményesebb behajtását tartotta szükségesnek. 57 SZSZBML. IV B. 411. 14 252/1922.