Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
III. Az állami gyermekvédelem alapjainak lerakása
Elrendelte mindhárom esetben, hogy a közigazgatási hatóságok elsősorban azt vizsgálják, nem forognak-e fenn a jogi értelemben vett elhagyottság jelenségei. Ha a gyermek büntetendő cselekményt nem követett el, de egyébként züllésnek indult, avagy elkövetett, de a 12 életévét nem haladta meg, kötelezte a hatóságokat, hogy azonnal menhelybe szállítsák. Hangsúlyozta a megfelelő módon történő szállítást, tehát az toloncolás nem lehetett. Egyben a gyámhatóságot is értesíteniük kellett. Különbséget kellett tenni, ha a 12-15 év közötti gyermekek ellen közigazgatási hatóság, mint rendőri büntető bíróság előtt hatáskörébe tartozó kihágás miatt indult meg az eljárás. Vizsgálni kellett, hogy a gyermek a kihágás elkövetésekor a cselekmény bűnösségének felismerésére szükséges belátással rendelkezett-e. Előírta annak a körülménynek a mérlegelését is, amelynek hatása alatt a gyermek a kihágást elkövette. Úgyszintén azt is, hogy vajon nem a törvényes képviselő vétkes-e abban, hogy a gyermek a kihágást elkövette. Felhívta a figyelmet annak vizsgálatára, hogy a gyermeket nem öröklött hajlama, terheltsége vagy szervezeti elváltozásai késztették-e a kihágás elkövetésére. Mindkét társadalmi szerv, a Gyermekvédő Liga és a Szabolcs Vármegyei Pártfogó Egyesület igyekezett a hatósági gyermekvédelem merev törvényei és szabályrendeleteivel szemben - minden formaság mellőzésével - szükség esetén segítséget nyújtani. Az egyes részterületek ellátására tagságuk köréből különböző bizottságokat hoztak létre. Ilyen volt a nyíregyházi ipari tanoncotthon felügyelő bizottsága is. A Szabolcs Vármegyei Pártfogó Egyesület 1912. január 21-én kelt alapszabályának 18. §-a kimondta, hogy a Nyíregyháza város által létesített, s az Országos Gyermekvédő Liga által fenntartott Inas Otthon helyi ügyeit a felügyelő bizottság intézi,.." 46 Ekkor még csak szervezés alatt volt az iparos tanoncotthon, így csak később kerülhetett sor a felügyelő bizottság létrehozására, A tanoncotthon 1913-ban kezdte meg működését. E társadalmi egyesületek védnöksége alatt álló gyermekek jelentős része az állami gondozásban lévő ún. menhelyi gyermekek köréből került ki. A gyermekmenhely a gyermekek tartásánál és nevelésénél azt a célt tűzte maga elé, hogy a gyermekeknek általában csak olyan képzés adható, amilyenben a munkásosztály gyermekei részesülnek. Ennek megfelelően az állami gondozásban lévő gyermekek legnagyobb része csak elemi iskolai tanulmányokat folytatott. Erre viszont súlyt helyeztek, mert az 1904es statisztikai évkönyv szerint az iskolaköteles állami gondozott gyermekek 92,13 %-a látogatta az iskolát. Zomboron fiatalkorúak részére fenntartott kertgazdasági nevelőintézet működött, amelyben 200, szakszerű kiképzésre alkalmas fiúgyermeket 15 éves korukig internátusszerűen neveltek. A 15 éves koruk betöltése után pedig az erre különösen alkalmas fiúkat az állami földműves iskolák szándékoztak átvenni. A gyermekmenhely kötelékébe tartozó leánygyermekekről csak a cselédképző intézetekben és a kézimunkában, illetve a háziiparban való kiképeztetésre berendezett családi telepeken gondoskodtak. SZSZBML. IV B. 411. 12881/1912.
