Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
III. Az állami gyermekvédelem alapjainak lerakása
csak olyan mértékű lehetett, hogy az anyát gyermeke táplálásában, gondozásában, ápolásában ne akadályozza. Vitás esetekben a teleporvos intézkedett. A menhelybe felvett 5 656 csecsemő közül 1 232 gyermeket helyeztek el országosan az anyjukkal együtt. 57 A menhelyben csupán a beteg, gyenge fejlettségű, különösebb ápolást és orvosi gondozást igénylő 7 éven aluli elválasztott gyermekeket tartották. A többieket az igazgató főorvos nevelőszülőkhöz, külső gondozásba adta. Az igazgatási és tartási költségeket az állam viselte. Tehát az állami gyermekmenhelyek összes fenntartási és igazgatási költségeit, és a gyermekmenhely kötelékébe tartozó gyermekek gondozási, ápolási és nevelési költségeit a 7 életévük betöltéséig az országos betegápolási alap fedezte. Az állami gyermekmenhely kötelékébe tartozó 7-15 éves korú gyermekek gondozási (eltartási, nevelési, kiképzési) költségei az illetőségi község terhére történt. (1901. évi XXI. t.cz. 3. §). A költségeket az Országos Betegellátási Alap előlegezte meg. A menhely igazgató főorvosa minden év március 1-én azokról a gyermekekről, akik a 7 életévüket a következő év folyamán betöltik, értesítést küldött ahhoz az árvaszékhez, amelyik a gyermeket elhagyottá nyilvánította. Az árvaszék pedig a községet (várost) a szükséges intézkedés megtétele végett köteles volt azonnal értesíteni. 58 Az állami gyermekmenhelyek közvetlenül a Belügyminisztériumhoz tartoztak, így egységes központi irányítás alatt álltak. Ez feltétlenül helyes volt, mert az állami kezelés és központi irányítás nagy jelentőséggel bírt. Ezt az állami tevékenységet hiányoltuk a szegényügy felnőttvédelmi részénél is évszázadokon át. Az 1901-ben életre hívott állami gyermekmenhelyek éppen ezért kibírták az összehasonlítás próbáját az európai összehasonlítás terén is. Ugyanis a külföldi intézmények vonatkozásában nem volt olyan ország, ahol az összes elhagyott gyermek egy és ugyanazon hatóság gondozásába került volna központi állami irányítás mellett. Pl. Németországban helyi szervezetek gondozták a gyermekeket, mindegyik a maga módszere szerint. Angliában a gyermekvédelmet a legkülönbféleképpen intézték, bár az egészséges ellátásra a felnőtt-, szegénygondozásban mindenütt nagy súlyt helyeztek. Az Amerikai Egyesült Államokban mindegyik kerületben a hatóság által kinevezett három házas férfi és három férjes nő intézkedett az összes 15 évnél fiatalabb gyermekek ügyében, olvashatjuk Dr. Forbáth Tivadar: Adatok a magyar szegényügy rendezéséhez című művében. Magyarországon az állam a gyermekvédelmet most már feladatának tekintette, mert a gyermekmenhely összes kiadásait az állam vagy maga viselte, vagy pedig előlegezte. Az állam gondozásba vette az elhagyatva talált gyermekeken kívül a tartásra köteles és képes hozzátartozóval nem rendelkezőket is. Sőt azokat is, akiknek eltartásáról és neveléséről a rokonok, jótevők, jótékony intézetek vagy egyesületek kellően nem gondoskodtak. Tehát védelmébe vette az eddigi környezetükben erkölcsi romlásnak kitett vagy züllésnek indult gyermekeket, bár a gyermek létfenntartási költségeit fedezni tudták a szülők. 37 Uo. mint 36. 38 SZSZBML. IV B. 411. 12 617/1907
