Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
III. Az állami gyermekvédelem alapjainak lerakása
A gyermekvédelmi szabályzat (l/V-ç/1903. számú) még külön intézkedett az ún. „törvénytelen" vagyis a házasságon kívül született gyermekeket illetően, mert az elöljáróságnak kötelességévé tette annak vizsgálatát, hogy az újszülöttnél az elhagyottság körülményei fennforogni látszanak-e, Elhagyatottság észlelése esetén a községi elöljáróságnak az árvaszékhez azonnal jelentést kellett tennie. A menhely kötelékébe tartozó gyermekek gondozásának leggyakoribb módja az állami telepekre való kihelyezés volt. Az igazgató főorvos a menhely kerületéhez tartozó állami telepeket létesített és a menhely központjából kihelyezendő gyermekeket a telepi családoknak adta ki. A gyermekvédelmi szabályzat a fejlettebb korukban gondozásba vett gyermekek elhelyezéséről családi telepekkel kívánt gondoskodni. Azért írta elő, hogy községekben, amelyekben alkalmas lakóház és ahhoz mező- vagy kertgazdasági művelésre alkalmas terület van, ott kell családi telepet létesíteni. Egy-egy családi telepen 7-15. életév között lévő tízhúsz egynemű gyermeket helyezzenek el. A családi telep élén a műveltség bizonyos fokát elért egyén, lehetőség szerint tanító álljon. A gyermekek amellett, hogy iskolába járnak, mellette a gazdaságban gyakorlatot végezzenek, A külső gazdasági munkák szünetelésekor pedig háziipari oktatást kapjanak. Ezt a szabályzat írta elő. A gyermekmenhelyek országos felügyelőjének 1905. évi jelentése szerint: a gyakorlat a szabályzatot elhagyta és a különálló mező- és kertgazdasági oktatás helyett ott alapított családi telepeket, ahol erre megfelelő alkalom adódott. Battonyán nagyobb leányokat helyeznek el és kézimunkában képeznek ki. Bánffyhunyadon egy szűcsmester oktatása alá adják a gyermekeket. Zalaszentgróton egy szőlőbirtokos birtokán alapítottak családi telepet, hogy a gyermekeket szőlőművessé neveljék. A többi még ismert telepen pedig vagy ipart vagy háziipart űznek... Az országos felügyelő jelentésében olvashatjuk: a belügyminiszter már hangsúlyozza, hogy az iparosok a gyermekeket nem használhatják ki, 15 éves koráig a menhely gyermeke csak azért dolgozzék, hogy tanuljon. Nagyváradon pedig olyan „családi telepen" helyezték el a gyermekeket, amely még a közegészségügyi követelményeknek sem felelt meg. Ha a telepekből ilyen munkáslakásfajta fejlődik ki, akkor a gyermekvédelem nem értheti el célját, mert a gyermek ismét olyan viszonyok közé kerül, amilyenekből a gyermekvédelem ki akarta ragadni... A családi telepekkel nálunk különös célokat is követnek. A többször említett 1905-ös jelentés szerint magasabb értelmi fejlődésre képes gyermekeket, rendszerint a társadalom által létesített külön családi telepeken helyezik el. A temesvári nőcselédvédő egyesület által fenntartott cselédképző intézet, az Ugocsa megyei Fehér Kereszt Egyesület által fenntartott cseléd otthon, a háziiparszerű kiképzésre berendezett prebenyiki és királyhelmeci telepek mindmegannyi családi telepek. Egyesületek tartják fenn a telepeket, a gyermekmenhely pedig a megfelelő gondozási díjat fizeti... A családi telepek ebben a tekintetben ugyancsak szórványos jelenségek ... A testi és lelki fogyatkozásban szenvedő gyermekek, amennyiben speciális gondozásban egyáltalán részesülnek, a társadalom fenntartotta intézetekben ápoltatnak... Állami intézetünk a nyomorék gyermekek befogadására nincsen, a gyermekmenhely tehát a társadalom fenntartotta intézetek előzékenységéhez kénytelen fordulni. A siketnéma gyermekeket az államilag segélyezett siketnéma intézetek székhelyein magáncsaládokhoz adják, kiképeztetésükről pedig az intézetek gondoskodnak. A bénák és nyomorékok egyetlen menedéke a gömörmegyei Fehér Kereszt Egyesület rimaszombati „Nyomorék Gyermekek Otthona". A gyermekmenhely itt 20-25 nyomorék gyermeket helyez el, a többieket családokhoz adja. Vak gyermekeit a menhely a Vakokat
