Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

XIX. Fővárosi gyermekek téli kihelyezési akciója a Nemzeti Segély útján

eredményeként 1945. év folyamán Szabolcs vármegyében ezerhatszáz budapesti gyermek kapott elhelyezést családoknál.

585 A téli kihelyezés átment nyaraltatásba is, mert a tél elmúltával is érkeztek még gyermekek, továbbá még a téli akcióból sok gyermek maradt vissza a nyári hónapokra is. Egy-egy gyermek kihelyezése több hónapig tartott. Pl. Nyíregyháza területén 1946. március 27-én még ötven olyan gyermek tartózkodott, akik az előző évről maradtak vissza a családoknál.

584 A Nemzeti Segély Szabolcs vármegyei Központjának ügyvezető elnöke 1945. augusztus 15én kelt, Fazekas János polgármesterhez intézett (147/1945. B.K szám) levelében arról számolt be, hogy a fővárosi gyermekek visszautazásával a Nemzeti Segély a munka alól felszabadult. E levelében már kb. kétezer budapesti gyermek nyaraltatásáról és azok gondozásáról tett jelentést. A gyermek kihelyezési akció nem fejeződött be 1945-ben, folytatódott az azt következő években is. Nyíregyházára 1946. június 7-én és 11-én ötvenegy gyermek érkezett Budapestről.

585 Közülük harmincötén a tanyabokrokban lakó családoknál kaptak elhelyezést. Az adatokból úgy tűnik, hogy számuk évről évre csökkent, aminek oka valószínűleg a befogadó családok számának csökkenése volt. A vármegye községeibe kihelyezett fővárosi gyermekek száma nagy szóródást mutat. A dadái felső járásból csupán Rakamaz község családjai vállaltak gyermekeket. A nyírbaktai járásból hat község lakosai fogadtak kihelyezett gyermekeket, akiknek a száma ismeretlen, A ligetaljai járás területére ötvenegy, a kisvárdai járás községeibe nyolcvanhat fővárosi kiskorú érkezett. A két, legtöbb gyermeket fogadó járás a tiszai és a nyírbogdányi járás községei voltak kétszázhatvanhat, illetve százhetvennégy gyermekkel. A járási szociális titkárok jelentéseiből nem tűnt ki, hogy az adott évben lezárult volna a gyermekkihelyezés, így az adott számok nem tekinthetők végleges adatnak. Szatmár-Bereg vármegyébe is ugyanúgy történtek gyermekkihelyezések 1945-ben is, mint Szabolcs vármegyébe vagy az ország más megyéinek településeire. Mátészalka megyeszékhelyre 1946. január 20-án érkezett hetvenhét gyermek, kik a vármegye hét községébe lettek kihelyezve. (Csengerbe 11, Kocsordra 2, Mátészalkára 14, Nyírmeggyesre 2, Ópályiba 19, Szamosszegre 3, Vállajra 26 fő),

586 Csenger kivételével valamennyi fogadóközség a mátészalkai járáshoz tartozik. Csengerben a volt Dr. Szuhay László tulajdonát képező épület öt helyiségét használta fel a Nemzeti Segély gyermekintézmény létesítésére, ahol ezeket a gyermekeket fogadta. Az intézet egy 9x5 m-es teremből, egy konyhából, két kamrából és egy irodahelyiségből állt. Pincét is használtak. Az ide elhelyezett tizenegy gyermekből két fő 3-6 éves, kilenc fő pedig 6-12 éves iskoláskorú volt. A későbbiekben 383 SZSZBML. XXII. 10. 66/1946. 384 Uo. mint 383. 385 SZSZBML. XXII. 10. szám nélküli 386 SZSZBML. XXIV. 562. 90/1946. SZF., XXIV 562. 13/1946. SZF. sz.