Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

I. Gyermekvédelem

Később a csecsemők szoptató dajkákhoz történő kiadásának feltételeit a fentiekben már tárgyalt 5 000/1899- számú belügyminiszteri szabályrendelet írta elő. E szerint szoptatásra kisdedet csak olyan nőhöz lehetett kiadni, aki községi vagy körorvosí bizonyítvánnyal igazolta, hogy lakásviszonyai az egészségre nem veszélyesek, akinek gyermeke ha nem él, nem ragadós betegségben halt el, aki tűrhető anyagi viszonyok között él, s erkölcsileg kifogás alá nem esik. A dajkasági írott engedélyt az orvos véleménye alapján a hatóság adja ki. Kizáró okként szerepelt, hogy akinél két reá bízott gyermek - ha önhibáján kívül is - egymás után elhalt, részére szoptatási engedély nem volt kiadható. A csecsemőkoron túl lévő gyermekeknek elhelyezése is csak olyan nőknél vagy családoknál volt megengedhető, kiknek egészségi, erkölcsi, kereseti és lakásviszonyaik mérlegelése után az orvos által kiállított bizonyítvány alapján a hatóság gyermektartásra engedélyt adott. Hasonló körülmények esetén a gyermek elhelyezése tekintetében a gyermektelen házastársak előnyben részesültek. A gondozó felek tartoztak a náluk ápolásban lévő gyermekeket azokban a községekben, ahol óvoda volt 3-6 éves korig óvodába, 6 éves koron túl iskolába járatni, s annak látogatását a fizetési könyv vonatkozó lapján az óvodai, illetve iskolai hatóság által félévenként igazoltatni. A köztudatban, de a hivatalos fórumokon is ezek a gyermekek, mint dajkaságba, vagy idegen ápolásba adott gyermekek szerepeltek. A kiadott gyermekek családi ápolása nagyon sok esetben nem volt megfelelő. Úgy az orvosi, mint más hatósági ellenőrzés igen sok kívánni valót hagyott maga után. Dr. Jósa András Szabolcs vármegyei főorvos 1887 szeptemberi, a Közigazgatási Bizottsághoz készített jelentésében arról számol be, hogy a dajkaságba adott gyermekekről a községekben nyilvántartás nincs és így azoknak orvosi ellenőrzése lehetetlen..."

22 Előterjeszti, hogy a községek legyenek kötelezve az általa megszerkesztett kimutatás rovatainak megfelelő nyilvántartási könyv vezetésére, melybe a tisztiorvosok a havonkénti vizsgálat eredményét bevezetik. Jelentése szerint a dajkaságba adott gyermekek csak Nagykállóban vannak nyilvántartva. Kívánatosnak tartotta, hogy a lelkészek a törvénytelen gyermekeket írják ki az anyakönyvből, az elöljárók pedig lássanak utána, hogy hol, ki által és miként vannak ezek a gyermekek ápolva. Javaslatát a Közigazgatási Bízottság elfogadta. Ugyanis ezeknek a gyermekeknek nagy többsége házasságon kívül született, ún. törvénytelen gyermek volt (Lásd: 1. számú kimutatás). A községi nyilvántartások hiányoztak Szatmár vármegyében is.

25 22 Dr. Jósa András főorvos által az idegen ápolásba adott gyermekekkel kapcsolatban szerkesztett nyilvántartás rovatai: Folyószám, az ápolt neve, kora, vallása, szopik-e vagy másként táplálkozik, be van-e oltva, ápolási havi díj frt, kr., ki által fizettetik? Származása törvényes, törvénytelen, egészségi állapota, az ápoló neve, lakása, állása, állapota, hány gyermeket ápol, saját gyermeke szopik-e, mennyi idős a teje, ápolás kezdete, ápolás vége. Mikor vizsgáltatott meg orvosilag? 23 SZSZBML. IV B. 404. XIV 4/1891. 19-30 fólió