Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

I. Gyermekvédelem

Az anya- és csecsemővédelmi szervezetek erőteljes kiépítése csak az első világháború utolsó évében (1918 első felében) indult meg Szabolcs vármegye területén.

21 Indokoltnak tartottuk vázlatosan bemutatni a mai Szabolcs és Szatmár megyének megfelelő terület születési, szaporodási és gyermekhalandóságát az adott időszakban, hogy szembetűnő legyen az a szükséglet, mely - az ország északkeleti részén - jogos igényként jelentkezett a gyermekvédelem terén is. 4. Elhagyott gyermekek Az elűzött és elhagyott gyermekek számára nézve nincsenek pontos adataink, számuk azonban jelentős lehetett, mert a belügyminiszter alábbi szabályrendelete első helyen foglalkozik e kategóriával. A lelencintézetekben és az Országos Betegápolás! Alap terhére ápolt 7 éven aluli gyermekek állami felügyeletére, valamint a hatóságilag elhagyottnak nyilvánított 7 éves koron aluli gyermekek gondozására nézve az 1898. évi XXI..t.cz.-re hivatkozva a belügyminiszter 5000/1899 számú szabályrendelete a következőképpen intézkedett: Elhagyottnak tekintendő minden olyan 7 éven aluli gyermek, a. ) akit köz vagy magán helyen elhagyva találtak (lelenc), b. ) árvaházban el nem helyezhető vagyontalan árva, c. ) aki szüleinek betegsége, kórházban, tébolydában, fog- vagy fegyházban léte miatt habár ideiglenesen is - hatósági gondozásra szorul, d. ) minden olyan gyermek, akit tartásra köteles hozzátartozói (szülei és nagyszülei) megélhetési viszonyuk veszélyeztetése nélkül eltartani képtelenek. A talált gyermeket az a község elöljárósága tartozott átvenni, amelynek területén találták. Köteles volt az elöljáróság az ilyen gyermeket azonnal ápolásba venni és 24 órán belül a járási főszolgabírónak jelenteni. Az illetőségi hely ismeretére csak akkor volt szükség, ha a gyermek 7 éves korát elérte, mert ekkor már a róla való gondoskodás az illető község feladatává vált. 5. Dajkaságba, idegen ápolásba adott gyermekek, csecsemők szoptató dajkákhoz adása A csecsemőknek szoptató dajkákhoz - havi díjazásért - történő kiadása nem volt ismeretlen már a kiegyezés (1867) idején sem. Az ekkor szokásos havi 2 forint dajka díjnak a megyei pénztárból történő kifizetése bizottmányi ülés határozata alapján történt. Gaál Ibolya: a Stefánia Szövetség szervezetének története Szabolcs és Ung k.e.e. vármegyékben. Szabolcs-Szatmári Szemle, 1989. évi 4. sz. 392. p. A Zöldkereszt és egészségvédelmi szolgálatok tanácsadójának szociálpolitikai tevékenysége Szabolcs vármegyében 1937-44., Szabolcs-Szatmár Szemle 1991. évi 4. sz. 446. p.