Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

XIII. Óvodák, óvodai napközi otthonok, gyermekmenedékházak közvetlenül az államosítás előtt

A létesítmény az előszobán kívül egy 5x5 méteres szobából és egy 6x8 méteres foglalkoztató helyiségből állt. A gyermeklétszám állandóan hetven-nyolcvan között mozgott. Előfordult ennél jóval magasabb létszám is. Az ostrom utáni nehéz élelmiszerbeszerzési viszonyok idején természetbeni külföldi segélyakciókban is részesült. Az óvodát az 1948. évi XXXIII. t. cz. értelmében államosították, így a korábbi egyházi óvónő tevékenysége is megszűnt. Új óvónő azonban még októberben sem lett beállítva, így a létesítmény működése szünetelt,

205 Szatmár-Bereg vármegyében a fent bemutatott négy egyházi gyermekintézményről tudunk. Közülük egy református, egy görög katholikus, kettő pedig római katholikus egyház szervezésében üzemelt. A megye lakosságának jelentős többsége a református vallást követi, következésképpen a református egyházak vannak túlsúlyban. Az óvodák és gyermekmenedékházak számánál azonban ez az arány nem tükröződik. A megyében működő óvodák, illetve gyermekmenedékházak 50 %-a a római katolikus egyház szervezésében tevékenykedett. Az egyházak jövedelme általában nemcsak a híveik számától, hanem a kezelésükben lévő esetleges földingatlan, vagy más vagyon jövedelméből származott, s ehhez társult az egyházadó is. Mindezek részletes taglalása azonban meghaladná e könyv kereteit. 2, A társadalmi szervek, Magyar Vöröskereszt, Nemzeti Segély, Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ), Gyermekbarátok Egyesülete szociális jellegű intézeteinek átvétele Bentlakásos tanyasi gyermekotthonok Az 1948. évet említve, többek között az államosítás is eszünkbe jut, hiszen az addig társadalmi szervek kezelésében lévő gyermekintézmények is községi kezelésbe kerültek. A 6 500/1948. Korm. számú rendelet akként rendelkezett, hogy a nem állami kisdedóvodák épülete, berendezése, felszerelése és ezek fenntartásának céljait szolgáló egyéb vagyona 1948. évi június hó 11-én kezdődő hatállyal az 1948. évi január hó 1. napján fennállott leltári állapot szerint a további rendelkezésig zár alá vétetik és azokat elidegeníteni nem szabad. A társadalmi szervek által a második világháború után szervezett intézmények jelentős része ekkor már nem az eredeti társadalmi szervezet fenntartásában működött, vagy egyáltalán nem működött. Az esetek egy jelentős részében pedig a társadalmi szerv nem volt az intézmény fenntartója, csak hozzájárult gyűjtési tevékenységével a község által üzemeltetett állandó jellegű létesítmény fenntartásához. 203 SZSZBML. XXIV 565. ad. 196/1947 Szt. sz., XXIV 562. 331/1948. SZF., XXIV. 562. ad. 78/1947