Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
XIII. Óvodák, óvodai napközi otthonok, gyermekmenedékházak közvetlenül az államosítás előtt
A Szatmár-Bereg vármegyei Szociális Felügyelőség Népjóléti Minisztériumhoz intézett (1285/1948. SzF. számú) jelentése szerint: Szatmár-Bereg vármegye területén jelenleg két olyan intézmény van, melyet a volt Nemzeti Segély szervezett. 1. a csengeri bentlakásos Tanyasi Gyermek Otthon, 2. a tyukodi Kálmán majori Állandó Napközi Otthon. Mindkét intézménynél azonban a Nemzeti Segély, majd a Magyar Vöröskereszt csak a megszervezése és a későbbi időben kisebb jelentőségű segélyezés útján működött közre, míg a fenntartó végeredményben ismeretlen volt. A község helyiség biztosítása, esetenként fa beszerzése révén működött közre a fenntartásban, valamint tekintélye súlyával támogatta az intézményt, míg a kiadások legnagyobb részét a Népjóléti Minisztérium viselte, részben a III/3. osztály által kéthavonként kiutalt ellátmány útján, részben az 1/1. osztály által a szociális felügyelő rendelkezésére bocsátott étkeztetési ellátmányból való részesítése útján. Akkor azonban, amikor a III/3- osztály a dologi ellátmány terhére a személyi kiadások fedezetét nem engedélyezte, akkor az alkalmazottak fizetése vagy nem történt meg, vagy a kapott illetmények rendeltetésellenes felhasználása útján fizette ki a község azokat..." 204 Az idézett jelentésből kitűnik, hogy sem a Nemzeti Segély, sem később a Vöröskereszt nem volt fenntartója az intézményeknek, csupán nevüket adták kevés anyagi támogatás mellett. Az igazi fenntartót, a Népjóléti Minisztériumot, a jelentést készítő szociális felügyelő nem merte megnevezni, csak körülírni. A Csengeri Bentlakásos Tanyasi Gyermekotthon a Nemzeti Segély közreműködésével 1947 novemberében indult. Ekkor húsz-huszonöt gyermek volt elhelyezve állandó jellegű szálláson, teljes ellátással. Az otthonból jártak a gyermekek az iskolába, illetve óvodába. 205 1948. május l-jétől a gyermeklétszám százharminc fő volt, de ezek közül csak a korábbi huszonöt fő lakott bent az intézményben. Az állandó étkezést igénybevevő gyermekek száma az állandóan bentlakókkal együtt hatvanöt gyermek volt. Ezen kívül a hatvanöt nyári napközi otthont látogató újabb hatvanöt gyermekkel együtt emelkedett fel a létszám százharminc főre. A nyári napközi otthon is itt volt, mert a megfelelő igényen kívül konyha is rendelkezésre állt. A Csengeri Bentlakásos Tanyasi Gyermek Otthont a népjóléti miniszter rendelkezése folytán átadták a csengeri községnek, az átadás-átvétel 1948. december 13-án megtörtént. Az itt gondozott ötven tanyasi gyermek étkeztetését összevonták az óvodai étkeztetéssel, mert a Nemzeti Segély, majd a Vöröskereszt által működő állandó napközi otthon működése, fenntartási segély hiányában szünetelni volt kénytelen. A Csengeri Tanyasi Iskolás Napközi Otthon 1949. március l-jével megszűnt. Megszüntetésének oka az volt, hogy az ott bent lakó huszonöt tanyasi gyermek a csengeri iskolai étkeztetés terhére étkezett a községi óvodában. Később az iskolai étkeztetés is megszűnt, mivel Csenger község nem volt államsegélyes, így a bentlakó gyermekek részére az ingyenes élelmezés tovább nem volt biztosítható. A gyermekek szülei az élelmezés 204 SZSZBML. XXIV 562. ad. 158/1949. 205 SZSZBML. XXIV 562. 553/1949 SZF. sz.
