Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Ujváry Zoltán: Erdélyi János (1814-1868), a népköltészet első tudós kutatója

Rózsa vagy, rózsa vagy Még annál is szebb vagy; Aranynál, ezüstnél Sokkal ékesebb vagy. Csillagoknak ragyogása, Gyöngy két szemed rám forgása. Piros orcád égő lángja, Jaj szivemnek gyöngyvirága! A kedveskedésnek, szerelmes szavaknak ellentéte a szidás, átkozódás. Átkot mond a szerető a kedvesére, a leány anyja a legényre, a szégyenbe ejtett lány a csábítóra. Erdélyi a Fehér Anna balladából idézi az átokformulát (I. 386): Hadnagy uram, hadnagy uram! Átkozott légy, hadnagy uram! Víz előtted megáradjon, Sár utánad felfakadjon. Lovad lába megbotoljon, Földre téged agyon nyomjon. Mosdó vized vérré váljon, Kendő ruhád meggyuladjon, Az kenyered kővé váljon, Az ég téged meg se áldjon. Még egy dalcsoportról tegyünk említést, amelyet Erdélyi fontosnak tekint. Ez a csoport az un. pusztai költészet, amelynek témáiban „csikós, gulyás, juhász, betyár, szegény legény, csapláros, csaplárosné, alföldi csárda, puszta, szűr, bunda, ló, nóta és szerelem, lopás és megelégedés vagy sanyarúság azon külön szók, melyek alapigéi a pusztai költészetnek."