Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Ujváry Zoltán: Erdélyi János (1814-1868), a népköltészet első tudós kutatója

Ezen belül a haramja dalok (betyár dalok) különösen szép számmal fordulnak elő. Egy részük Erdélyi csoportosításában románcok - mai fogalommal balladák - közé tartozik. Felsorolja a nevezetes betyárokat, híres rablókat. Az akkori idők és dalok közismert alakjai: Zöld Marci, Becskereki, Angyal Bandi, Sobri, Buga Jakab, Cifra Jancsi, Gyuri Bandi, Fehér László, Barna Péter. A pusztai költészet főhőseinek nevezi őket Erdélyi és felteszi a kérdést: „hogyan bírják ezek annyira a nép szeretetét, hogy míg a történet emberei felejtvék, róluk híven él az emlékezet?" Csak sejteti a választ, amelyet a későbbi kutatók bizonyosra vettek, hogy „a mi népünk a lopást nem nézi oly nagy véteknek." A betyárok segítik a népet, „a vidék lakóinak bírják szeretetét." Részletek Sobriról és társairól szóló dalból: Ezek négyen akarják, A megyét felforgatják. A gazdagot pusztítják, De a szegényt nem bántják. Vagyon pénzek mindenre, Szegény segítségére. Sok kincseket gyűjtenek, Koldust is megsegitnek. Hogy ha pedig meghalnak, E világból kimúlnak; Hirök, nevök fenmarad, Mert vitézül harcolnak. A betyárokhoz hozzátartozik a ló: „Pusztai dalainkban temérdekszer jön elő a ló, és a lólopás." A magyar ember szeretete a ló iránt nagyszámú dalban megnyilvánul. A lóval beszélget, édes lovamnak szólítja, a világ semmi kincséért nem válna meg tőle.