Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

MUZEOLÓGIA - Viga Gyula Tájmúzeumok - regionális múzeumok

feladatkörét. Az intézmény neve arra utal, hogy elsősorban a „matyók" örökségét őrzi és mutatja be, de értelmezhető-e ez a helyi társadalom gazdasági bázisát adó Tisza mente nélkül, vagy a díszítőművészetükkel számos kapcsolatot sejtető, részben Borsodhoz, részben Heves megyéhez tartozó Bükkalja falvai nélkül? (A borsodi oldal 1899-től, a Borsod-Miskolci Múzeum alapításától a miskolci múzeum gyűjtőkörébe is tartozik, a nyugati rész pedig az egri múzeuméba, jóllehet, a két szomszédos megye határa is többször változott a XX. században.) Látható, hogy él ugyan a „három matyó település" elképzelése, de a Matyó Múzeum jobbára a megkülönböztetett jogállású, Tardtól és Szentistvántól számos vonatkozásban eltérő Mezőkövesd hagyományára épül. Nem is szólva arról, hogy a matyókkal sok szálon kapcsolódó, említett tájak hagyományos műveltségének nincs gyűjtőhelye, nincs múzeuma. Nem folytatom a sort, többé-kevéssé végigjárhatnánk ilyen módon a hazai tájmúzeumokat. A Matyó Múzeum kapcsán már említett területi elv jelzi, hogy nem csupán a történelmi tájegységek keretei között jöhetnek létre a tájmúzeumok (regionális múzeumok). A térségek szerveződésének másfajta koherens formái is működtek, amelyek organikus térbeli egységeket szerveztek, s egyebek mellett intézményeik révén kapcsolták össze a központi településüket a környezetükkel. Az intézmény típus újabb elnevezése - regionális múzeum - láthatóan előtérbe helyezi a régió kifejezést, aminek az értelmezése azonban nem egységes, s többféle tartalmi felfogást és feladat kijelölést enged meg intézményeink esetében is. Érdemes itt emlékeztetnünk például Andrásfalvy Bertalan kistáj- és régió-felfogására, 9 aki szerint a néprajzi tájnak, kistájnak nem feltétele az életmódbeli, műveltségbeli homogenitás, szerinte az inkább különbözőségeket tételez fel, amelyek szükségképpen kiegészítik egymást. Andrásfalvy néprajzi értelemben egy-egy központ kulturális körzetét tartja régiónak. „Olyan körzetét, mely a táj és a kistáji szerkezet széttörésével, egy-egy régiót kialakító város hatására jön létre. Nem a népi kultúra spontán alakulása formálja tehát ki, hanem a város kultúraszervező tevékenysége. Ennek kerete, határa többnyire a megyeközpont, hatóterülete - a megye." Utal arra is, hogy a falvak, kistájak közigazgatását ellátó kisebb-nagyobb mezővárosok és vásáros helyek 9 ANDRÁSFALVY Bertalan 1980. 52-56.