Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)
MUZEOLÓGIA - Viga Gyula Tájmúzeumok - regionális múzeumok
A tájmúzeumok esetében talán nem általános ez a helyzet. Bizonyos azonban, hogy az elkövetkezőkben jelentős szerepük lesz a lokális, ül. a regionális identitástudat megőrzésében, ugyanakkor valamelyest a segítségükkel, rajtuk át vezethet az út egy újfajta regionalitás kulturális értelmezéséhez és megformálódásához is. III. Évek óta szinte közhelyként van jelen a magyar közgondolkodásban, hogy a jövő Európája a régiók Európája lesz. Anélkül, hogy az értelmezés részleteibe mennénk, bizonyosnak látszik, hogy a magyarországi térségi közigazgatás is átszervezés előtt áll, ami nagy valószínűséggel kihathat a muzeális intézményrendszerre is. 8 Az intézményhálózat átalakítására kevés lehetőség van, ám az intézmények sikeres működésének vélhetően egyik feltétele lesz egyfajta „térségi" szemléletmód, gondolkodás. A fentiek ellenére, ez természetesen nem ismeretlen a tájmúzeumok számára, ám érvényesülése meglehetősen egyenetlen és hektikus. Intézményeink működése kapcsán azonban egyre kevéssé lehet megkerülni ezt a kérdést, ám a válaszokat illetően messze nincs egyetértés, egységes elképzelés. A leginkább áttekinthetőnek látszik az a helyzet, amikor a tájmúzeum egy történeti táj nevét viseli, s az adott térség kulturális örökségét gondozza. A dolog azonban itt sem egyszerű, hogy csak néhány példát említsek: a Palóc Múzeum (Balassagyarmat) Nógrád megye intézménye, hosszú ideje nem foghatja át a - többé-kevésbé behatárolt - palócság területének örökségét. A Bodrogköznek nincs önálló múzeuma, tárgyi öröksége Sárospatakon (Rákóczi Múzeum, Református Gyűjtemények), kisebb része Miskolcon (Herman Ottó Múzeum) található, az utóbbiból táplálkozik az a tárlat, ami a kiállítóhelyként működő pácini Kastélymúzeumban „bodrogköziként" látható. A Tisza túlpartján található a Rétközi Múzeum (Kisvárda), Sem arra nincs esély, hogy a múzeumi gyűjteményekből és kiállításokból kiderüljön, hogy a folyó két oldalán elhelyezkedő tájak - Bodrogköz, Rétköz - tradíciójában mennyi hasonlóság volt (van), sem arra, hogy együtt vagy külön reprezentálni tudják a karakteres tájak hagyományos életmódját, a tájátalakítás históriáját és annak következményeit. Itt kell említenünk a Matyó Múzeum (Mezőkövesd) Az intézményrendszer történetéről összefoglalóan: SELMECZI KOVÁCS Attila-SZABÓ László (szerk.) 1989-, FEJŐS Zoltán (főszerk.) 2000.
