Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)
MUZEOLÓGIA - Viga Gyula Tájmúzeumok - regionális múzeumok
értelmezhető. Úgy gondolom, hogy a néprajzi kiállítások látogatói erről ugyancsak kevés információt kapnak, s az sem véletlen, hogy a nagyobb történeti kimetszésű tárlatokban a „néprajzi" anyag általában úgy jelenik meg a „régészeti" és a „történeti" után, mintha a favillák vagy gereblyék a XLX-XX. század technikai vívmányai lettek volna. Nem véletlen az sem természetesen, hogy a lokális, ill. táji „színek" érzékeltetése a XLX. század második felének, utolsó harmadának tárgyi generációi révén valósul meg. Ez nem csak azért van, mert ebből a korszakból maradtak fent nagyobb számban tárgyak - a tárgyszámok amúgy is megnövekedtek a XIX. század derekától 5 -, hanem azért is, mert a parasztság polgárosodásának időszakában formálódnak meg azok a tevékenységi formák, azok a kistérségi munkakultúrák, amelyek az átformálódó gazdasági vérkeringésbe egy-egy csoportot bekapcsoltak. Másrészt, akkor alakult ki az a reprezentáció, ami hangsúlyozza és a kívülállók számára tudatosítja ezeknek a csoportoknak a sajátosságát, egyediségét, különösen is a népviselet táji változataiban.6 Nem véletlen, hogy a lokális vagy a kistáji néprajzi karakter kifejezésének talán legfontosabb kelléke a múzeumok kiállításaiban a helyi viselet, s természetesen az sem, hogy - a magyarországi népviseletek történetének fényében 7 - a tárlatok viselet-rekonstrukciói nem csupán időrendben mutatnak eltérést, hanem azzal összefüggésben a „helyi" viselet jellegében és kvalitásában is. A fentiek talán körvonalazzák azt, hogy miért nincs lehetőség a néprajzi kiállítások olyan „összehangolására", hogy például egy-egy turisztikai útvonal mentén a látogató egymáshoz illeszkedő, egymást tartalmilag is „bővítő" tárlatokat lásson. A dolog kulcsa elsősorban az, hogy Magyarország nagy tájain lényegében egységes rendszerű volt a paraszti tevékenység, amit jobbára csak árnyaltak a munkakultúra kistáji változatai. Ennek a problematikának a bemutatása a kiállításaink döntő többségében lehetetlen: sem metodikai előzmények, sem ehhez szükséges tárgyi kollekciók nem állnak rendelkezésre. De talán nem is szükséges, s a szűkebb vagy tágabb környék, táj „hagyományait", a mostani generációk örökségét másfajta tartalmi 5 K. CSILLÉRY Klára 1977. 14-20., HOFER Tamás 1975. 398-414. 6 KÓSA László 1990., VIGA Gyula-ViszóczKY Ilona 2003. 275-281. 7 FLÓRIAN Mária 1997. 585-767. különösen 729-744.
