Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Barna Gábor: A tápéi temetőkápolna mint szent raktár

tartózkodási helye a kápolnában pl. a Hétfájdalmú Szűzanya szobránál volt, az felnőttként is szeret azon a helyen ülni. E helyzetek magyarázata mindig konkrét életrajzi eseményen nyugszik. Mások kedvelt tartózkodási helye azonban a Páduai Szent Antal oltár, vagy a főoltár. Szent Antal tisztelete erős, ezt mutatják a máig megtartott kedd esti szentmisék és ájtatosságok is. A családi otthon és a kápolna ábrázolásai között nagyfokú párhuzamosság észlelhető. A leginkább tisztelt szentek képe vagy szobra megtalálható a családi otthonokban is. Gyakran a családi képek társaságában, jelezvén, hogy Tápén sok családban a vallás és a családi élet szorosan összekapcsolódik. Sok család adományozott tárgyakat a kápolnának. Többen meg is mutatták ezeket, s elbeszélték az adományozás történetét. Volt olyan informátorunk, aki a kutatásunk hatására hagyta rózsaíüzérét a kápolnában. A történetek közül több széles körben ismert, jeleként annak, hogy az ájtatosságok során az egyes tárgyak történetéről is beszélnek. Egyik informátorunk szerint az adományozásnak négy oka van: 1. hálából a meghallgatást nyert imákért, ezek tehát tipikus fogadalmi tárgyak, 2. a kápolna díszítésére önként, 3. a lakberendezés átalakítása miatt kényszerhelyzetben, 4. mert a kápolnát biztonságosnak tartják. Az indokok közül tehát az utolsó kettő egymással szorosan összefügg. A kápolna meglátogatásakor a tárgyak felidézhetik az adományozó személyét, az egykori otthont és családot, azt a miliőt, ahol a tárgyak révén emlékezni lehet az elhalt hozzátartozókra. Ám ezek az információk a kápolnát látogató szűkebb kör számára ismertek, a kívülálló látogatók előtt ismeretlenek maradnak. A kápolnához fűződő imameghallgatások jele a számtalan fogadalmi tárgy: lábak, érmék, ékszerek, amelyek a tárgyak szimbolikus nyelvén is a mennyei közbeavatkozást és segítséget jelzik. Mivel a kápolnában látható tárgyak konkrét személyeket, konkrét személyekhez kötődő emlékeket hívnak elő a szent helyet gondozó szűkebb közösségben, ezért a kápolnát gondozók nehezen viselik a tárgyakat érintő helyváltoztatást. Az ide hozott tárgyakat szinte ereklyének tartják, elrendezésük megváltoztatását már ezért sem nézik jó szemmel. Az interjúk révén nyilvánvalóvá vált, hogy a kápolna meghitt miliője, intimitása, az egyéni és kisebb közösségi vallásgyakorlás számára alkalmas tere és a mellette lévő temető, a halottkultusz a közös vonatkoztatási pont.