Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Ujváry Zoltán: Erdélyi János (1814-1868), a népköltészet első tudós kutatója

Mily gazdag anyag gyűlhetett volna össze a XIX. század közepének magyar néphagyományaiból, ha az osztrák önkény nem akadályozza meg Erdélyi szép tervét. Bizonyára ez a csalódás és más ok is hozzájárult ahhoz, hogy Erdélyi végleg elhagyta Pestet és még abban az évben, 1851 november hónapban Sárospatakra költözött, ahol filozófiai tanári állást vállalt. Időközben kiadásra került a közmondásgyűjteménye, amelynek az összeállítására még a Kisfaludy Társaság megbízásából vállalkozott. A Magyar közmondások könyve (Pest, 1851) a Népdalok és mondák három kötete után a. Magyar Népköltési Gyűjtemény negyedik kötetének tekinthető. Ez is a Kisfaludy Társaság megbízására készült, s Erdélyi az előszót azzal kezdi: „E gyűjteménynek már ezelőtt három esztendővel kellett volna megjelenni..." A kötet kereken 9 ezer közmondást foglal magába. A gyűjteményhez Közmondásokrul címmel terjedelmes tanulmány kapcsolódik. Első bírálója Greguss Ágost az Új Magyar Múzeumban (1851) így teszi fel a kérdést: „Mit mondhatunk róla, egészben tekintve?" A kötet értékét egy mondatba foglalja: „Csak azt, hogy mind kül, mind bel mennyiségre, a közmondásoknak mind kifejezésére, mind magyarázatára nézve, minden eddigi gyűjteményeinket felülmúlja, sőt, mondhatnám, feleslegesekké teszi." Ezt követően dicsérőlég említ olyan közmondásokat, amelyeknek Erdélyi a helyes magyarázatát adja. Sokkal nagyobb teret szentel azonban a kritikai észrevételekre, az elmaradt értelmezésekre, a hibásnak ítélt proverbiumokra, a változatok hiányára, valamint az elméleti kérdésekre, amelyekről más helyen is kifejtette véleményét. Erdélyi a közmondásokról írt tanulmányában - mindenek előtt - a közmondás fogalmát járja körül. Tömör megállapítása: „Közmondások fogalma alatt gondoljuk mindazon rövid szólásmódokat, melyek a népnél örökölt formában mint jelvi értemények (sententiae symbolicae) szájrul szájra élnek" Eszerint úgy véli, hogy a közmondás jelentése mindig jelvi, azaz a szófeletti jelentés adja az értelmet. A következő példát említi: addig hajtsd áfát, míg fiatal. Ez nem tanács a kertészeknek, hanem csak kép, „többet jelent mint amennyit mond" és ez a többlet határozza meg a jelentését. Greguss nem ért egyet Erdélyivel a jelviséget illetően. Szerinte „a közmondásban inkább a képmás uralkodik, mint a jelv vagy jelkép, az elméletet tehát inkább