Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Ujváry Zoltán: Erdélyi János (1814-1868), a népköltészet első tudós kutatója

lehetne alapítani az allegorismusra, mint symbolismusra." A közmondás fogalom is számos kérdést vet fel. A műfaji körbe tartozik Erdélyi szerint a jelesmondat, adoma, az erkölcsi mese, a példázat, az éle és ötlet, valamint külső rokonság figyelhető meg a népdalokkal is: „belsőleg is alapul szolgál költészetnek a közmondás. Sok népi költemény van, mely változatkép tűnik fel egy egy közmondásnak." Példaként említi a Népdalok és mondák I. kötetének 309.dalát, amely így kezdődik: Reménység az embert gyakorta táplálja. A közmondás fogalmát Erdélyi a német Sprichwort-tA (Sprüchwort, Spruchwort) és a görögparoemia-vA hasonlítja és úgy véli, hogy „mindegyiknél helyesebb a diák »proverbium« elnevezés." A magyar közmondások irodalmát áttekinti Baranyai Decsi CsimorJánostól (1560-1601) Ballagi Mórig (1815-1891). Ballagi és Dugonics András (1740-1818) munkáját erősen bírálja. Ballagi gyűjteményéről (Magyarpéldabeszédek, közmondások és szójárások gyűjteménye, 1-2. Szarvas, 1850.) írja, hogy „meglátszik rajta a sietés, szemet szúr a közmondások pongyolasága..." Dugonics munkájában (Magyar példabeszédek és jeles mondások, I—II. Szeged, 1820.) a határozatlan módszert kifogásolja: „sehogysem igazodhatni el benne." Erdélyi a közmondások rendezésében a tárgyszerű, fogalomszerű, betűrend szerinti bemutatást követi: (Eszerint állítja össze az 1862-ben kiadott Válogatott magyar közmondások kötetet is.) Ezt Greguss helyesnek, jónak tartja: „sokkal tökéletesebb eddigi gyűjteményeink rendjénél de még mindig nem kielégítő mert a közmondások fajai ... nincsenek külön osztályba sorozva, hanem válogatás nélkül együvé helyezve." Az értelmezés, magyarázat tekintetében Greguss több proverbiumhoz tesz megjegyzést. Elismerően szól azokról, amelyeknek Erdélyi megfelelő magyarázatot ad. Ilyen pl.: Hosszú mint a szent Iván éneke. Az ének a nyári napfordulóhoz, az un. tűzugrás szokásához kapcsolódik, amelyet Erdélyi ismertet. Greguss külön kiemeli az Illa, berek, nádak, erek mondás kielégítő és elfogadható magyarázatát: „Illa" régi szó és főnév, azért mondják: illára vette a dolgot, azaz futásban keresett menekülést, s jelent ugyancsak menhelyet (refugium, Zufluchtsort). Utána vetve, „berek, nádak, erek," mind oly dolgok, melyek a menekülést biztosítják, s ki