Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Ujváry Zoltán: Erdélyi János (1814-1868), a népköltészet első tudós kutatója

idejére emlékeztet, a nép „tulajdon sorsának látta benne siralmas rajzolatát" (I. 351.): Már mi nálunk verbuválnak kötéllel, Megfogják a szegény legényt erővel. Hátra kötik a két kezét kötéllel, Ugy kisérik be Kassára fegyverrel. A gazdagnak öt hat fiát nem bántják, A szegénynek, ha egy van is, elfogják. Utána megy apja, anyja, siratják; Kérik pénzért az uraktól; nem adják. Eredj haza, szegény ember, azt mondják, Neveld apró árváidat, hadd hordják. De megveri az úr isten idővel, Ki a szegényt elfogatja erővel. A következtetés, amelyet Erdélyi a történeti korokra vonatkozóan a gyűjtemény anyaga alapján levon, a bizonytalanság: „Azt kellene mondanunk, hogy minden általunk összegyűjtött népköltészeti ereklye a legújabb kor szüleménye." Ezt az állítást azonban „vakmerőnek" lehet tekinteni, hiszen „énekeltünk, mióta beszélünk." Ezt az alapvető igazságot senki sem cáfolja, sajnos azonban Erdélyi sem tudott arra feleletet adni, hogy mit daloltunk, mit énekeltünk. Amit a különböző korokkal kapcsolatban említ, pusztán csak arra a tényre vonatkozik, hogy eleink énekeltek ünnepségeken, családi körben, de ezek nem maradtak fenn. A történeti időszakokat (Mohács, török, kuruc), személyeket (Szt. István, Szt. László, Szilágyi Mihály, Mátyás király stb.) idézők bizonytalan keletkezésűek, nem népköltészeti termékek, zömmel XVI. század utáni műköltemények. A magyar népdalok egykori keletkezésére, ősiségére Erdélyi a tartalomból, jelzőkből, fogalmakból is igyekszik következtetni. Véleménye szerint a népdalok „együgyű formájából" is lehet „régiségre", a dalok múltjára következtetni. Mindent