Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Cservenyák László: Adalékok a nagykárolyi és környéki falvak kovácsmesterségéhez

A patkót ki kellett „káfolni", ami azt jelentette, hogy a patkó patára illeszkedő oldala nem volt vízszintes, hanem kifelé kissé „srégen" állt, hogy a patkó kívül a körmöt nyomja, ne belül a patát, mert attól a ló lesántulhatott. A téli patkó két végét kilyukasztották, a dornival a lyukat kibővítették és utána svendájznival menetet vágtak bele, amibe a „sarkot" csavarozták fel. A patkó külső szárába hegyes sarkot, a belső szárába tompa végű sarkot csavaroztak, hogy a ló lábát a sarok ne sértse fel. Ha a téli utak hosszú időn át, tartósan síkosak voltak, a tompavégű sarok helyébe is hegyesvégűt csavartak, sőt olyan telek is előfordultak, amikor a patkó első részébe is tettek sarkot vagy jégszeget. Ezt elsősorban olyan gazdák igényelték, akik télen is hosszabb utakat tettek meg szekereikkel. A patkolás, a ló patájának, körmeinek előkészítésével kezdődött. Az elkopott patkót a hofling és a patkókalapács segítségével leszedték az állat patájáról, majd a körömcsípő fogóval és a körömfaragóval simára, egyenletesre pucolták a ló körmét. A körben lefaragott körmöt körömráspollyal simára reszelték. Ha a ló lábáról a patkó leesett, a körmöt a kovács különös gonddal és figyelemmel tette alkalmassá a patkolásra. Miután a ló patáját előkészítette, a kovács kiválasztotta a megfelelő méretű patkót, a kohóban felhevítette, majd a hajlított, laposszájú patkófogó és a rájszer segítségével rápászította az állat patájára. A pászítás után, még ha szükséges volt, faragással vagy reszeléssel igazított a ló körmén, hogy a patkó tökéletesen illeszkedjék a körömre, de rendszerint a patkón is talált igazítani, kalapálni valót. Miután a patkó tökéletesen ráillett, rápászolt az állat körmére, 6-8 szeggel ráverte a patkót. A szegek beverésénél arra kellett ügyelnie, hogy a ló első lábán a patkó elejébe az első két szeget mélyen a körömbe verje, hogy a szeg vége alig bújjon ki a körömből. A patkószár vége felé a szegeket már jobban kiengedték, végüket ráhajtották és beverték a körömbe. A ló hátsó lábán éppen fordítva kellett a patkót felszegezni, itt a patkószár végén levő szögeket eresztették mélyen a körömbe. A kovács egyszersmind „kursmid", gyógykovács is volt. A lesántult, fájós lábú lovakat, vagy a patkoláskor „megnyilalt" lovakat a kovácshoz vitték gyógyítani. Ha a ló szegbe lépett, vagy más hegyes tárggyal felsebezte a patáját és sántított, a kovács az elfertőzött, gennyező sebet kitakarította, a lyukba rendszerint