Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Cservenyák László: Adalékok a nagykárolyi és környéki falvak kovácsmesterségéhez

tiszta kenderkócot tömött és meleg terpentinnel lecsepegtette. Ha a sérülés nem volt nagy, a lovat újra patkolták, úgy, hogy a patkó alá „lemezt" tettek, hogy védje az állat patáját. Ezt sarokkal felcsavarozták a patkóra. (Ilyen esetben téli patkót vertek az állat lábára.) A rosszul patkolt, megnyilalt lovakat 2-3 nap múlva sántítva vitték vissza a kovácshoz (vagy más kovácshoz). A kovács a csípőfogóval „végigtapogatta" a patkószegeket és amelyik a sérülést okozta, annál a ló lába a fájdalomtól megrándult, így a kovács megtudta hol van a baj. Miután a patkót leszedték a ló lábáról, a patavájó (körömfaragó) és egy görbített hegyű éles késsel bevéstek a patába míg a vér, vagy a genny kibuggyant, utána sebet fertőtlenítették, majd újra patkolták. A kovács végezte a lovakon az érvágást is. Ez inkább ősszel fordult elő, amikor a betakarítás alkalmával a lovakat tökkel, vagy gyenge érett, zsengés tengerivel jól megetették. Előfordult, hogy a ló ettől beteg lett, lábai reszkettek, erőtlenné vált, néha a mezőről kellett a kovácshoz vinni a lovat érvágásra. Ilyenkor a ló nyakát elkötötték és a kiduzzadó eret a kötés mellett a fejfelőli oldalon elmetszették és 1-1,5 liter vért kiengedtek az állatból. Miután a megfelelő vérmennyiséget kiengedték, az elvágott eret egy gombostűvel, vagy egy tűvel átszúrták és egy szál szőrrel szorosan körültekerték, elkötötték, hogy az állat tovább ne vérezzen. Demjén Ernő 60 éves nagykárolyi kovácsmester (mesterségét édesapjától tanulta, aki Er-Szodorón - Sudurau - volt kovácsmester) meséli, hogy régen a hosszú szálakban vásárolt patkóvasat 28-45 cm-es darabokra vágták, mivel különböző méretű patkókra volt szükségük a lópaták nagyságának megfelelően. A kohóban megtüzesített patkóvasat meghajlították, patkóstekl'm falcolták, majd bepájszerezték és átlyukasztották. A patkó két végét csak akkor csinálják meg, amikor a patkót felpróbálták, mert lehet, hogy nyújtani kell, vagy vágni kell belőle. Mikor felpróbálták a patkót, újra megtüzesítették és a két végén a sarkot felhajtották. Mint Demjén mester mondja, édesapja nem hasznát falcolósteklit, a patkóba a falcot kalapáccsal csinálták. Régen a patkó méretétől függetlenül 6 szeggel verték fel a patkót, ma 8 szeget ütnek egy patkóba. A lovak első és hátsó lábára különböző méretű és alakú patkókat készítettek, mivel a ló első patája nagyobb és kerekebb, a hátsó pata kisebb és hosszúkásabb. Eszerint kellett a patkót alakítani, hogy jól passzoljon a patára.