Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Cservenyák László: Adalékok a nagykárolyi és környéki falvak kovácsmesterségéhez

magyar állami állatorvos. A tanfolyam idején hetente kétszer tartanak előadásokat: csütörtökön délelőtt 8-12 óra között gyakorlati foglalkozás, délután 2-4 órakor elméleti oktatás; vasárnap ugyanez a program. „Hallgatókul iparigazolvánnyal ellátott kovács mesterek és azon kovács segédek vehetők fel, akik a 17. évüket betöltötték és mint segédek legalább egy fél évig működtek. A felvételt az állami állatorvos végzi. A tanfolyamra minimum 12, maximum 30 hallgató vehető fel Szatmár megyéből. A felvett hallgatók az előadási napokra 50 krajcár ellátási díjat kaptak, ezen kívül fizették a környékbelieknek az utazási költségeket is (vasúton III. osztályú jegyet). Ingyen tankönyv és szerszámkészlet állt a hallgatók rendelkezésére. „Tankönyvül Dr. Nádaskay Béla és Schwenzky Ármin-féle patkolási kézikönyv jelöltetik meg". A rendetlen, rossz magaviseletű, iszákos vagy kötekedő tanulók „az állatorvos és a gyógykovács által kiutasíttatnak". A „Szatmármegyei Közlöny" 1893. december 24-i számában beszámol a patkolási tanfolyam eredményeiről: „Folyó hó 17-én ért véget a patkolási tanfolyam, amikor a tanfolyam hallgatói vizsgát is tettek az alispán urat helyettesítő Kisfaludy József rendőrkapitány elnöklete alatt megalakult bizottság előtt. A hallgatók közül 3 jeles, 3 jó és 2 kielégítő eredménnyel tette le a vizsgálatot, amiről bizonyítványt kaptak. Óhajtandó volna, hogy a kovács iparosok és segédek saját érdekükben minél számosabban jelentkeznének a véglegesítendő tanfolyam hallgatására, annyival is inkább, mert az állam még napidíjban és fuvardíjban is részesíti az illetőket, csak hogy iparukat tökéletesíthessék". A jó patkolás előfeltétele a jól és szakszerűen előkészített patkó volt. Mint azt Straub János 67 éves kálmándi kovácsmester elmesélte, a patkókészítéshez szükséges 22/12 mm méretű vasat Nagykárolyban vásárolták. A patkóvasat hidegen megfelelő méretű, hosszúságú darabokra vágták, majd a kohóban hevített vasat a falcbammer és a különböző steklik segítségével patkóvá kovácsolták. A nyári patkó két végét „felsarkolták", felhajtották, elől pedig Jelkauflizták" (a patkó első részét laposra kalapálva felhajtották), hogy a patkó rápászításnál vagy a felszegésnél el ne mozduljon, vissza ne csússzon.