Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - P. Szalay Emőke: XVII. századi törökös jellegű úrihímzések Szabolcs-Szatmár-Bereg megye református gyülekezeteiben

számít, karéjos levélpárból induló, függőlegesen álló szárról szimmetrikusan hajlanak ki az egyre kisebbedő ágak, amelyeket egyszerű levelek szegélyeznek. Minden ágpár végén más-más virág díszlik, amelyek közül szegfűk, váltakozó színezésű kis virágok és a koronázó tízszirmú csillagvirág, valamint a mesterkében lévő tulipánszerű elemek azonosíthatók. A virágtövek egymás mellett sorakoznak, a sarokban lévő rézsútos elhelyezésű, csúcsa a terítő közepe felé irányul. A díszítmény hímzésében sajátosnak vehetjük az álló egyenes virágtő szárát, amely vastagon hímzett, ez a magyarázata, hogy hímzése megmaradt. A szárak megoldásához hasonlót egy erdélyi lepedőszélen láthatunk.

11 Az abrosz részarányos virágbokra tagadhatatlan keleti eredete mellett átalakult formát követ, erre mutat a bokor alsó része, amely szélesebb, ez magyar sajátosságnak tűnik.

12 Török hatás, a szegfűk szirmainak eltérő színezése, amelyben a bólus vörös szín alkalmazása keleti eredetű, mellette a barna megjelenése ugyanerre mutat. A négy sarokminta ugyancsak török eredetre vezethető viszsza, ez a megoldás a későbbiekben az egész ország területén általánosan elterjedt volt, de ugyanez mondható a sarokminta rézsútos elhelyezéséről is. Az oldalakon a főminta kisebb változata ismétlődik, ez viszont már a korabeli nyugat-európai kendőkre jellemző keretcsíkká alakulást mutatja, amelyet tovább erősít az abrosz említett szegélymintája. 13 A kompozíció reneszánsz jellegű, viszont a folthatásra törekvés, a 11 PALOTAY Gertrúd 1940. 56. kép 12 PALOTAY Gertrúd 1940. 45. 36-37. kép 13 PALOTAY Gertrúd 1940. 42. 110. kép 1. kép - A nagyari gyülekezet úrasztali abrosza