Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Füvessy Anikó: Nyúzó Gáspár (1839-1910), a tiszafüredi fazekasság egyik meghatározó egyénisége

kézírása: „készült ez a búgykos Kis Mihály számára készitete Nyúzó Gáspár a kiizik belőle Vajon ekéségére re re igyunk hábelöle ugy túdojok mivan bene 1874 ben készült". (8. kép)

44 Az 1870-es évek elejétől már leginkább a vásári folyóedények között találkozhatunk Nyúzó Gáspár készítményeivel. Jellegzetes kézírása és nyújtott testű karcolt madarai már alig találhatók az emlékanyagban, mintegy igazolva a családi hagyományt, hogy a mesterséggel fokozatosan felhagyott, de a termelést segédeivel folytatta. Ellenőriz, vásárokra készül, s mellette - mintegy az utánpótlást biztosítandó - tanulókat is szegődtet, melyről az 1874-ben megalakuló ipartársulat jegyzőkönyvéből értesülünk, s korábban már bemutattunk. Fiát 1880-ban szegődteti az idősödő Katona Mihály, s vélhetően a fiatal elég jártas már a korongozásban, egyéb munkálatokban, mert szegődtetési idejét három évben határozzák meg. Hiába Katona-tanítvány, otthon a családi műhelyben is számítanak munkájára, melyet 1882-től feliratozása alapján nyomon is tudunk követni. 1882-ben ovális, 1883-ban a jellegzetes csapott vállú, szögletesre vert butella madármotívumai, 1883-ban orroskancsó írókázott leveles koszorúja jelzi, hogy nem Katona Mihály, hanem az apai műhely díszítményrendszere volt rá döntő hatással. Zöld testű, vörös szárnyú, de némileg hosszú csőrű madarai az apai mintát követik, de 8. kép. Madaras butella (Szladekgyűjtemény, Szigetszentmiklós) 44 Szladek-gyűjtemény (Szigetszentmiklós).