Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Füvessy Anikó: Nyúzó Gáspár (1839-1910), a tiszafüredi fazekasság egyik meghatározó egyénisége

már a szerkesztetlen, háromszirmú zöld-vörös rozettái egyéni stílusának korai kialakulását jelzik. 45 Karcolt, vésett évszámai az apai előképet követik. Nem mondhatjuk el ugyanezt verses ajánlásairól, mely a tiszafüredi hagyomány legvaskosabb népi humorát közvetíti. 1882-ben a Vigh Jánosnak készített butellán az apai bevezető-szöveget így folytatja: „...kínáljon meg mást is, a kereszt komáját is, aki ellopja szakagyik el a monya ha nincsen monya törjön ki a nyaka? Ugyanez a szövege az 1883-ban Kántor István számára készített butellának is. 46 Néhány évvel később verses ajánlásai még „realisztikusabbak" lettek, melyek csak az 1910-es évekre szelídültek meg. Ezekben az években a Nyúzó-műhely a fiatal Nyúzó, a szakmába érő Ballá György, majd 1888-tól a segédnek felvett Bozsó Lajos munkájára épít. Az 1888-as év fordulópont a Nyúzó-műhely életében. A fiatal Nyúzó megnősül; december 27-én veszi feleségül Kovács István birtokos lányát, Idát. 47 Felesége módos, hozományában nem láda, fiókosláda, hanem szekrény található, s házassága révén közeli rokonságba kerül Kovács Györggyel, a város bírójával. A házastárs-választás is megerősíti az idősebb Nyúzó Gáspár vagyoni helyzetére vonatkozó ismereteinket, hogy az 1880-as évek végére Tiszafüreden már tekintélyesebb polgárnak számított. Vásárolt és felesége öröksége révén annyi művelhető földdel rendelkezett, mely családja megélhetést jól biztosította. Már korábban is ideje jelentős részét földjei művelése foglalta le, fiának termelési és értékesítési tapasztalait, majd a műhely vezetését is átadta. Már csak alkalmilag segített be - főleg vásárok előtt - a termelésbe. Pályája felívelő szakasza az 1880-es évek elejére lezárult, de addigra a tiszafüredi mázas kerámia legtöbb szignált és igen változatos díszítményű munkáját hagyta az utókorra. Jellegzetes edényformái és ornamentikája a helyi fazekashagyományba beépült, s egyik meghatározó stílussá vált. 45 Lazetzky-gyűjtemény (Budapest), Kádár-gyűjtemény (Párizs), Éles-gyűjtemény (Debrecen). 46 Mindkét darab: Lazetzky-gyűjtemény (Budapest), FÜVESSY Anikó 1992. 717-728 p. 47 TREAW59.