Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - D. Rácz Magdolna: A Nyírbátor környéki zsidó vallású lakosság ünnepi szokásai és táplálkozása

vízzel. Körmét levágták, haját megfésülték. A férfiakat megborotválták. Utána felöltöztették. A nőket mosatlan gyolcsból készült szoknyába, blúzba, eléjük kötényt kötöttek, fejüket bekötötték. Ha még megvolt a menyasszonyi ruhája, azt adták rá. A férfiakat a már említett kitliben temették, a fejükre sapkát tettek. Az öltöztetés után a testet mosatlan fehér gyolcsba teljesen betekerték. A ruhát, amiben meghalt és a gyolcs maradékát elégették. Ekkor egy díszítetlen, festetlen, összeékelt fakoporsóba tették. Mielőtt a tetőt ráhelyezték volna a legközelebbi rokonok a koporsó mellé álltak, elmondtak egy bocsánatkérő imát, és ruhájukon bal felől egy kés fokával vágást ejtettek, és ezt megszakították. Ezt a ruhát 6 hónapig hordták, s ez alatt az idő alatt sem új ruhát, sem új cipőt nem vettek fel. A gyász színe a fehér, a gyászidő 11 hónap. A gyászszertartás a temetőben zajlott. A halottas ház falán az ott elmondandó ima szövege fehér márványtáblán arany, vagy fekete betűkkel ki van írva. Ezután a koporsót kivitték a sír szélére. A koporsó fedelét leemelték, és egy előre elkészített kis vászonzsákba a kiásott sír homokját töltötték, vagy még életében hozatott Jeruzsálem homokjából, és ezt tették a feje alá, miközben imádkoztak. A koporsót leengedték a sírba, mindenki dobott rá egy marék földet. Amikor elhantolták a legközelebbi hozzátartozója elmondta a Kaddis imát, utána haza mentek. Otthon a temetésről hazaérve egy főtt tojást és egy csésze teát fogyasztottak, majd a legközelebbi hozzátartozó, ha nő, akkor harisnyában és bekötött fejjel, ha férfi akkor zokniban, a fején kalappal nyolc napig egy szalmazsákon, vagy egy kis széken ült, a halottat gyászolva. Sivit ült érte. Csak enni és aludni állt fel. Mellette állandóan két szál gyertya égett. Mindig volt mellette valaki. A család élelmezéséről az ismerősök gondoskodtak. Ha nő gyászolt, pénteken csak egy órát kellett ülnie, hogy készülhessen a szombatra. Ha kiment a szombat megint leült egy órára. A nyolc nap leteltével este eljött tíz férfi, elmondták az esti imát és ezzel vége volt az ülőgyásznak. Ha a legközelebbi hozzátartozó távol élt, és csak 30 nap elteltével jutott tudomására a haláleset, akkor egy órát kellett ülnie. Harminc napig nem szoktak kimenni a sírhoz. Utána kimennek és megigazítják. Virágot nem visznek. Tizenegy hónap elteltével a sima fejfát kő, vagy márvány sírkőre cserélik. Régen ezeken