Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - D. Rácz Magdolna: A Nyírbátor környéki zsidó vallású lakosság ünnepi szokásai és táplálkozása

A keresztényekkel való házasság alig fordult elő, de ha mégis megtörtént viszszafordíthatatlan tragédiának számított. A család 8 napig gyászolta, mint a halottat és többé nem mehetett haza. A szerződés megkötése után eljegyzést tartottak. Kis porcelán tányérra helyezték a gyűrűket, s miután felhúzták, a tányért eltörték. A hajadon lányok gyűjtötték a darabjait. Akinek sok volt, azt azzal ijesztették, hogy ő már vénlány. Az esküvő napját közösen tűzték ki. Szombat kivételével bármely napon lehetett. Ahhoz, hogy összeházasodjanak meg kellett lenni a menyasszony kelengyéjének, és a hozománynak. Ha szegény volt a család a tehetős családok összeadták számára. A templomban egy papírt adtak közre, amelyre minden családfő felírta az összeget, amivel a hozományhoz hozzájárul. Az összegyűlt pénzt vagy az üzlet beindítására használták, vagy házat vettek. Addig nem házasodtak össze, míg házuk, vagy bérelt házuk nem volt. Az új házba legelőször sót és kenyeret vittek be. Az ajtó bal oldali félfájára felakasztották a mezuzát. Ez a tárgy, a már említett tephillinnel (tvillennet) együtt nagy jelentőséggel bírt. Ezek az emlékeztetők. Bennük pergamencsíkra írva ott az írás is, amire emlékezniük kell. Használatuk V. Mózes 6. 6-9, rendeletén alapszik. „És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezeken a te fiaidat és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel és mikor felkélsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra. ... apró tokokban őrzi a szívében és élte minden körülményei közt megtartandó szent szavakat, a mezuzát az ajtófélfára szegezi, a tephillin tokocskáit pedig szíjra erősítve imádkozás közben a karjára és a homlokára csavarja."

2 A lányokat 18 éves koruk előtt nem adták férjhez. Addigra összegyűjtötték a kelengyéjüket. Bútort, ágyneműt, ruhaneműt. Az edények között feltétlenül lennie kellett külön tejes és húsos edénynek. Külön dagasztóedény a kenyérnek, és a szombati kalácsnak. A zsidó háztartásokban ugyanis a konyha rendjét meghatározta, hogy szigorú előírások mellett elkülönítik a tejes és a húsos ételek készítéséhez szükséges edényeket, eszközöket. A konyhában külön stelázsin, vagy szekrényben 2 SZIMONIDESZ Lajos 1928. 393. 382