Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Bődi Erzsébet: Hagyományos levesételek a gömöriek asztalán. Adatok a táplálkozáskultúra kutatásához

savanyú káposztából főtt leves, amibe krumplit főztek. Régebben a főtt és fűszerezett savanyú káposztalét főtt krumplira öntötték rá, és úgy fogyasztották. Az ÉszakiKárpátok falvaiban, szlovákoknál, lengyeleknél és lemákoknál (ruszinoknál) hétköznapi ételként még most is így eszik.

2 Az idősek ételének tartják a főtt kukoricadarára ráöntött káposztalét. Neve kislá polevka cirem (Csetneken) vagy kapustniarkovy cir (Dobsinán). A gömöri szlovákok rántott köménymaglevesbe is főznek apró savanyúkáposztát. Ezt is kapustniarkának nevezik. Arányaiban édeskáposztából jelenleg a szlovákok gyakrabban fogyasztanak levest, mint régebben. A friss káposztafejet apróra összevagdalják, vízben megfőzik, köménymagot adnak hozzá, és rántással besűrítik. Őszi hétköznapok eledele lett. Némileg a káposztalevessel összefüggésben alakult a gömöri magyarok kiszi, kisze, a szlovákoknál a kiszel (kysel) leves története. Reguly Antal a XLX. századi feljegyzésében a „korpa kiszi vagy czibere besavanyított korpa (mint a káposzta), melynek vize le szüretik és úgy tűznél megforralják és tojással vagy tejfellel meghabarják, néha kását is tesznek bele. Ezt a leves gyanánt böjtbe szokták főzni, leg szegényebb étel, még érezni a szagát is emberen."3 A XX. század végén kiszi levest Medvesalján a következőképpen készítették csakis böjti napokra: abba a forralt lébe, amelybe először tésztát főztek, pl. csíkot vagy haluskát kukoricadarát áztattak, meleg helyen tárolták, ott erjedésnek indult, s savanyú lé lett belőle. Ezt a savanyú lét leszűrték, majd újból felfőzték, és habarás után fogyasztották. Itt kukoricadarával helyettesítették a gabonakorpát, annak íze bizonyára már más lett, de erjedéssel a savanykás zamatát elérték. Ózd környékén aszalt gyümölcsből főzött habart levest nevezik kiszének. A gömöri magyaroknál a kiszi, kisze és a cibere ételeket egymástól megkülönböztetni lehetetlen, sok településen egyazon ételt jelent, de mindhárom név az étel savanyú voltára utal. Magyaroknál is böjtös eledelek lettek, de máskor is általában javallottak a beteggyomrúaknák is. Habarás és rántás nélkül ecet helyett más ételek savanykás íznyeréséhez használták. Szociális vetülete is volt, mert a szegénység megszűnésével a kisze, kiszi leveseket kihagyták étrendjükből. A cibere viszont megmaradt továbbra is alkalmi ételnek. 2 KOWALSKA-LEWICKA, Anna 1971. 67., BŐDI Erzsébet 1984. 88., SZROMBA-RYSOWA, Zofia 2000. 224. 3 REGULY Antal 1857/1975. 113.