Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Bődi Erzsébet: Hagyományos levesételek a gömöriek asztalán. Adatok a táplálkozáskultúra kutatásához

A gömöri szlovákoknál a kiszel nagyon népszerű leves volt. Ahány ház annyi­féleképpen tudták fűszerezni, és alapanyaga sem egységes. Csetnek környékén hi­deg vízbe rozslisztet kevertek, amit természetes módon erjesztettek. Egy másik edényben sós vizet melegítettek. Végül a két folyadékot összeelegyítették és az így nyert levet főtt burgonyára ráöntötték közvetlenül evés előtt. Az ilyen savanykás lé­hez gombát is főzhettek. A gabonalevet savanyították káposztalével is, később ecet­tel. Fokhagymával, köménymaggal fűszerezték. Állagán habarással csak elvétve javí­tottak. Murányon lakók a savanyúkáposzta levest nevezik kiszelnek. Erre az egyszerű, eredetileg gabonaerjesztésű savanyú levesre úgy emlékeznek vissza, hogy a szegé­nyek vacsorája volt. Viszont a Felső-Garam mentén fekvő Garamszécsen a XIX. szá­zad végén gombával és hússal összefőzött kiszelt tálaltak lakodalmakban. Mindezen változatok után a gömöri szlovákok jelenleg elsősorban böjti ételnek ismerik. A va­lamikori köznapi étel tehát visszaszorult böjtös időszakra, amikor is értelemszerű­en hiányzik belőle a hús. A szakirodalom alapján megállapítható, hogy a kiszel^ tipikusan szláv étel volt, a délszlávoknál is fogyasztották. 5 Történeti emlékei a X. századig nyúlnak visz­sza. Elnevezéséből személyneveket is formáltak. A keleti szlávoknál és Kelet-Len­gyelországban ma is főzik. 6 Kiváló ízhatást nyert a burgonya hozzáadásával. A gö­möri magyarok a kisze, kiszi elnevezést és eredeti változatát - az erjesztett gabonáié leszűrt levéből készült levest - az északi szlovák szomszédokkal együtt őrizték meg a XX. század végéig, de étrendjükben már alig fordul elő. A kiszihez hasonlóan távoli múltból maradt fenn a zsufa, zsupa leves Gömör­ben. Medvesalján a tökmagot jól megszárították, famozsárban megtörték, ezt köve­tően szitán átpasszírozták a már olajos magtörmeléket. így választották el a héját az értékes magtól. A béltörmelékes olajos lét tejben vagy vízben felfőzték, és csak sóval ízesítették. A zsufa „régi öregek bőjtös étele" volt, ízre ímelygős étek. A zsufát sza­kos levesnek is nevezték, mert a tökmagolajat szaknak ismerték. Böjti napokon szakkal zsírozták a főtt tésztaételeket, szakkal főztek. 4 KISBÁN Eszter 1997. 502. 5 GAVAZZI, Milovan 1954. 345. 6 HERNICZEK-MOROZOWA, Wanda 1975. 87-88.

Next

/
Thumbnails
Contents