Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Bárth János: Egy küküllőmezei szállás élete

az igazi tiszta széna. Úgy ítélték meg azonban, hogy takarmányszükség idején jó az a lógónak. A terekbúzakórét, vagyis kukoricaszárat, amelyet éjszaka, 11 óra után adott a gondozó legény az állatoknak, ugyancsak a faluból hozták ki kicsi szekérrel sok szállítási nehézség árán. A szálláson tartózkodó legényke étkezésében nagy szerepet töltött be a faluból felhajtott tehén teje, amelyet frissen, forralva és savanyítva egyaránt fogyasztott. A forralást 2. góc ajján, kuttor ajján végezte. A forralt tej egy polcon hűlt ki, majd puliszka mellé öntögetve fogyott el. A savanyú tejnek szánt tej a kuttor tetején aludt meg korondi fazékban. Az állatokat gondozó legényke a szálláson időnkéntpityókalevest ésfuszujka levest is főzött. Legtöbbször azonban, ha főzésre adta a fejét, puliszkát készített. Sebők Imre viszonylag későn, felnőtt kora elején hallott arról, hogy puliszkát ágasfán, üstben is lehet főzni. Előtte, gyermek korában a szálláson mindig korondi cseréplábasban főtt a puliszka a cserepes alatt szétterített parázson. A gazda időnként meglátogatta a szálláson tartózkodó fiát. Kicsi szekérrel ment föl Küküllőmezőre. Vitt a fiának kenyeret, tojást, disznókőccséget, érett juhtúrót, puliszkalisztet, pityókát, fuszujkát. Hazafelé fát szállított a faluba. Néha az apa helyett a család másik legényfia vitt a szállásra élelmet. Tavasszal, az otthoni nagy munkák idején előfordult, hogy a szálláson tartózkodó legényke ment haza a faluba ennivalóért. A víznyerés Sebők Imre küküllőmezei tanyaházától körülbelül 100 méterre, a Sebők-birtok nyugati szélén folydogál egy csaknem átléphető szélességű kis patak, amelyet Rovat pataka vagy Veres Ferenc válú vize néven emlegetnek a zetelakiak. A szállástartó Sebők család tagjai, ha szállásukon tartózkodtak, évtizedeken át a birtokuk szélén folydogáló patakocska vizét itták, és állataikkal is azt itatták. 1999-ben Sebők Imre nyaranta már nem ivott és nem főzött a Rovat pataka vizéből, mert az 1990-es évek közepén észrevette, hogy bizonyos felelőtlen személyek