Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Bárth János: Egy küküllőmezei szállás élete

Szeptember 29-től, a határszabadulás napjától a hó leeséséig, de legkésőbb november közepéig, a lógó vagy cellengő marhák napközben családi falkában a szállások és tanyák közötti kaszálókon legeltek. A gondozásukkal megbízott családtag, általában egy legényke, vigyázott rájuk. Az éjszakákat a csűr pajtájában töltötték. Novemberben már viszonylag ritkán csapták ki őket a kaszálókra, mert a hóharmat néven emlegetett dér kedvezőtlenül hatott a legeltetésre. A zetelakiak úgy tartották, hogy „amikor már hóharmat van, tetűt eszik a marha". November közepétől, illetve a hó leesésétől karácsonyig tartott a szállási marhatelcltetés első szakasza. Az állatok csak itatás céljából hagyták el az istállót. A napokat a csűristállóban töltötték, és takarmányon, jobbára a nyáron gyűjtött szénán éltek. Karácsony előtt néhány nappal a teleltető legények hazahajtották a havasi szállásokról az összes állatot a falusi portákra. A karácsonyi ünnepek alatt és január első felében a családi gazdaságok teljes állatállománya a falusi csűr istállójában telelt, következésképp az alsóbb határrészeken termett és a faluban tárolt szénát fogyasztotta. A küküllőmezei szállások épületei január közepéig lakatlanul álltak a hatalmas hóban. Az akkurátus Sebők Dénes nem igazán örült a havasi állatok karácsonyi hazaérkezésének. Sokat méltatlankodott, morgolódott emiatt. Szerette volna, ha legényfiai a karácsonyi ünnepek alatt is a küküllőmezei szálláson gondozták, etették volna a lógó marhákat. Felesége azonban szembeszállt vele, és fiai érdekében határozottan hangoztatta: a gyermeknek is el kell menni misére, esztendőnként legalább egyszer. Egyébként a gazda vágya azért sem volt reális, mert egy régi hagyományt sértett. Karácsonyra minden gazda lógó marhái hazakerültek a havasból a faluba az otthon teletettet igás- és fejősállatok mellé. Január közepén újra a havasi szállásra hajtották a lógó marhát és a szokásos egy fejőstehenet. Az állatokkal tartó legényke Küküllőmezőn folytatta a teleltetést, majd a hó elolvadása után a szállások közti kaszálókon végezte a legeltetést május 10-ig. Tavasszal kezdődött elölről a havasi állattartás ciklikus rendje. Két igás ökör és két fejőstehén január közepén a faluban maradt. Ott teleltek az alsó határból takarított szénán. Az igás ökrök néha trágyával rakott szánokat vontattak a téli verőfényben.