Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Bárth János: Egy küküllőmezei szállás élete

Egy küküllő mezei szállás élete Bárth János Zetelaka szállásai és tanyái A XX. század utolsó évtizedeiben és a XXI. század elején viszonylag sok időt töltöttem a székelyföldi magyar hegyi tanyák tanulmányozásával, l Az állandóan lakott, tanyának nevezhető szórványtelepek kutatása elválaszthatatlannak bizonyult a szállás szóval jelölt, időszakosan használt havasi paraszti gazdasági telephelyek kutatásától. Sok esetben a tanyahálózat létrejöttét a havasi szállástartás több évszázados gazdasági gyakorlata előzte meg. A Görgényi havasok és a Hargita között húzódó széles völgy falvainak sorából lélekszámával, területének nagyságával a koraújkorban és az újkorban jelentősen kiemelkedett Zetelaka helység, amelynek 1910-ben 4724 lakosa és 32 396 kataszteri holdnyi határa volt.

2 A zetelakiak, az oroszhegyiekhez és a korondiakhoz hasonlóan legeltetéssel, favágással, „szénacsinálással" hasznosították havasaikat: Deságot, Ivót, Sikaszót, Küküllőmezőt. A havasi területeken évszázadok alatt több nemzedék kitartó erdőirtó munkája árán magánbirtoklású irtáskaszálók keletkeztek, amelyeken kicsi házból és csűrből álló gazdasági telephelyek, szállások jöttek létre. A szállások nyáron, szénakaszálás és szénagyűjtés idején népesedtek meg legjobban, amikor két-három hétig a „szénafüvet" birtokló családok apraja-nagyja a havasban serénykedett, élvezve a jó hegyi levegőt és a havasi szabadságot. A tél egyik felében a szállási csűrökben, a nyáron „csinált" széna feletetésével gazdafiak vagy szolgalegények teleltették a szarvasmarhákat. 1 BÁRTH János 2001, 2004. 2 NÉPSZÁMLÁLÁS 1912. 458.