Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Juhász Antal: Az állattartás építményei a Szeged környéki tanyákon

pedig vert falú, nádtetős volt. Egy 45 holdas szeged-domaszéki gazda 1898-ban két szoba-konyha-kamrás tanyáját téglaalapra vályogból, zsindelytetővel, az istállót vályogból, nádtetőre építette.

2 Az ólak elhelyezése változatos. Disznóól minden telken található. Régebben többnyire különálló, az istállónál alacsonyabb falazatú disznóólat építettek, a szükségletek szerint. Rendszerint külön ólban tartják a fias anyakocát és a hízónak való süldőket. A disznóólak előtt deszkákból vagy lécekből szögelt, fedetlen akol van, itt történik a vályúból a disznók etetése. Falun legtöbb háznál, tanyán inkább csak az igényesebbek a XX. század közepe felé a disznóaklot kitéglázták. (5. kép) A baromfinak - főleg a szegény- és kisparasztok - régebben nem készítettek ólat. A tyúkokat az ólpadláson tartották, de gyakran előfordult, hogy télen is az eperfák ágain „ültek el". Sok aprójószágot tartó tanyai gazdaságban a disznóól mellé, egy tető alá, tyúk-, liba-, esetleg pulyka- és kacsaólat is építettek. A csirkenevelés mellett Szeged környékén a liba- és a pulykatenyésztés volt számottevő, különösen Szeged-Alsótanyán, ahonnan az első világháború előtt a szabadkai Hartmann-cég temérdek hízott libát és pulykát fölvásárolt - és Kistelek körzetében, ahonnan a félegyházi piacra vitték a baromfit. Kisteleken Pestre szállító kofák is működtek. Elég gyakran látni, hogy az ólak istállóval vagy kocsiszínnel egy födél alá épültek (6. kép). Az ilyen építkezés azért volt célszerű, mert kevesebb építőanyag 2 Csongrád Megyei Levéltár, Szeged Város Tanács iratai, Külterületi tervek 5. doboz, 14. 5. kép. Disznóólak akollal, 1975-ben. Sándorfalva, Kúti dűlő 43.