Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Selmeczi Kovács Attila: Népi ácstechnikák

Újabban gérbe vágva állítják össze a szarufákat.

20 Ennél a megoldásnál a megfelelő fokban beállított szarufák felső végét függőlegesen egyenesre fűrészelik, és egymásnak támasztva 200-as szöggel vízszintesen átütik (8. kép). A két szarufa nagy felülettel támaszkodik egymásnak, a rajtuk átütött szög pedig biztosítja tartásukat. A helybeli ácsok szerint: „Ma ez a forma elterjedtebb. Ha kerek a szarufa, akkor csak ezt a vágást használják, de ha szögletes, a másikat, a villásat is."

21 Néhány évtizede a lapolásA szarufa alsó rögzítésének régi elterjedt megoldása a fészkes horgolás volt. A sárgerendába egymástól egy méterenként 4-5 cm mélységű szögletes bevágásokat készítettek, amelyek közepe fordított V alakban kiemelkedett, vagyis a bevágás közepén élt képezett. A szarufákat végüktől 50-60 cm-re szintén bevésték plattszerüen 4-5 cm mélységben, hogy ráfeküdjön a fészekre. Az összekötést középen somfaszeggel a szarufára merőlegesen átütötték. A kettős bevágás megakadályozta a szarufa oldalirányú kimozdulását (9. kép). Gönyey Sándor a nógrádi Diósjenő hagyományos faépületeinek tetőszerkezetét vizsgálva ezt a szarufarögzítést tartja a legrégebbinek, amit azzal indokol, hogy bőven volt fa, a szarufákat jó hosszúra szabták, amelyek alul széles esztrit képeztek.

22 Ennek a technikának korai alkalmazását a Erre utal HERKELY Károly is 1939-ből (Gice, Gömör m.) EA 427. 4. KOVÁCS Béla (1897) sajónémeti ács közlése. GÖNYEY Sándor 1937. 295., 297. 8. kép. Gérbevágás. Szőlősardó, Borsod m. sal történő szarufakötés is egyre jobban elterjed, különösen a keskenyebb szarufák alkalmazásánál, amelyek nem bírják meg a villás csapot. Ennél a szerkesztésnél a szarufák felső végét egymással átellenesen, szélességük fele részéig bevágják, és egymásnak támasztják, majd szöggel átütve rögzítik (Mikófalva, Dornaháza).