Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Selmeczi Kovács Attila: Népi ácstechnikák

9. kép. Fészkes horgolás. Szőlősardó, Borsod m. XLX. század elejéről származó dunántúli analógiák is megerősítik. 23 A XX. század végén a vékonyabb szarufák alsó kötése leegyszerűsödött: jobbára az egyszerű horgolás terjedt el. A szarufa végétől kb. 40 cm-re a belső oldalán derékszögű bevágást, fogat (Szőlősardó), kármi-bevágást (Sajónémeti, Gömörszőlős) ejtettek. Ezt szakolás néven is említették (Felsőkelecsény). A sárgerendán nem készítettek semmilyen vágást, hanem a ráilleszkedő szarufa érintkezési pontjánál a szarufára merőlegesen 200-as szöggel átütötték, ami megakadályozta elmozdulását, és rögzítette a kötést. Egerbocson (Heves m.) nyújtottabb bevágást használnak, amit medvetalp néven említettek. A fenti példák arról tanúskodnak, hogy Észak-Magyarország középső területének gerendavázas építkezésében az ácsszerkesztések változásait a faanyag jellege lényegesen befolyásolta. A XLX. század közepétől az egyre vékonyabb gerendák felhasználása újabb, a gerendaszerkesztések, rögzítések biztonságos tartását megőrizni akaró ácsolási eljárásokat hozott magával. Általában, ahol a faépítkezésre alkalmas faanyag tovább fennmaradt, a faépületeket (elsősorban csűröket, hidasokat, ólakat) építő ácsok sok hagyományos szerkesztési eljárást őriztek meg.24 A tájegységekhez kötődő tradicionális ácsolási technikák, ácsszerkesztések gyakorlásában a XIX. századtól a szerkesztésbeli változtatások, az innováció általános érvényű tendenciaként jelentkezett. Ebben az építőanyag változásának kényszerítő hatásán túl a XX. század végétől a szakiskoláknak, az újabb ácsszerkesztési eljárásokkal való általános megismerkedésnek és az alkalmazott gyakorlatnak jelentős szerep jutott. 23 SEEMAYER József 1934. 74., TAKÁTS Gyula 1953. 295. 24 Kós Károly 1956., BAKÓ Ferenc 1967. 170., SELMECZI KOVÁCS Attila 1971.