Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Selmeczi Kovács Attila: Népi ácstechnikák

LT /1 7 A XX. század elejétől egyre általánosabban alkalmazott egyenes vagy egyszerű csap hossza megegyezik az oszlop szélességével, ill. vastagságával. A csap szélessége az oszlop vastagságának egyharmada, míg magassága a csaplyukat biztosító gerenda vastagságának a fele része. 16 Tehát egy átlagos, 16 X16 cm-es oszlop csapjának hossza, amely az alapgerenda hosszirányába néz középre elhelyezve: 16 cm; szélessége 5-6 cm; magassága 8 cm (5. kép). A csap méretének pontosan megfelelő bevágást készítettek az alsó és felső gerendákon. Ezt a szerkesztést hosszúcsaposnak is nevezték (Szőlősardó). A hosszúcsapos kötést a biztonságos tartás miatt az oszlop alsó és felső végén egymáshoz viszonyítva keresztcsaposan szerkesztették meg, vagyis az alsócsap hosszirányára merőlegesen vágták ki a felsőcsap hosszúságát. Ennél az összeállításnál a sarokoszlopok csapjainak egymást keresztező irányára törekedtek. Az alsó és felső keretet képező gerendák elhelyezése ilyenkor a hagyományoshoz viszonyítva annyiban változott meg, hogy a felső keresztgerendákat a hosszanti sárgerenda alá fektették, vagy pedig a kereszttalpfákat az épület hosszanti irányába helyezték el. 17 így tudták megvalósítani, hogy a csapolt oszlopot fogadó alsó és felső gerendák hosszirányban keresztezzék egymást. A régi, rövidcsapos technikánál a gerendák elhelyezése nem volt ilyen módon megkötve. 5. kép. Egyenes- vagy hosszúcsap. Szőlősardó, Borsod m. SZÉLL László 1957. 82. Hasonló szerkesztést rövidebb csappal közöl Váraszóról (Heves m.) BAKÓ Ferenc 1967. 186. 15. ábra.