Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Szilágyi Miklós: Mezei téglaégetés a XVIII-XX. században

cigányok (a balatoniak pl. 1960-ig).45 A dél-gömöri falvakban is foglalkoztak a cigányok - konkrét megrendelésre - téglaégetéssel. 46 Konyáron (bár nem volt igazán sikeres a XX. század elején a helyi tégla és cserépégetéssel való kísérletezés) szintén „cigányok égettek."

47 És cigányok voltak azok a Zilah környéki téglavetők-téglaégetők is, akiknek munkáját Nagy Jenő 1945-ben tüzetesen megfigyelte és példaszerűen dokumentálta. 48 Magam az 1980-1990-es évek fordulóján Kisújszálláson gyűjtöttem hasonló tartalmú emlékezéseket: noha termeltek már a helyi-környékbeli téglagyárak, egy kiemelkedően módos nagygazda az 1930-as években a veje orvosi rendelőjéhez szükséges tégla-mennyiséget a maga földjén cigányokkal vettetteégettette - idős adatszolgáltatóm személyes látvány-élményeként számolt be a munkamenet részleteiről. 49 4, A téglavetés-téglaégetés technológiájáról annyi az érdemleges ismeretünk, amennyit a XX. századi szórványos néprajzi megfigyelésekből tudni lehet. 50 Eszerint: a tégla formázása hasonló volt a vályogéhoz, de az agyag gondosabb, alaposabb „megdolgozását" kívánt, s kötőanyagként nem tettek bele szalmát/töreket. Az igazi szakmunkát a napon megszárított tégláknak szabványosított méretű (az alapegység 10.000 tégla), fűtőnyílásokkal ellátott „kemencévé" való összerakása, téglával borítása és letapasztása, majd mintegy két hetes folytonos tüzeléssel történő kiégetése jelentette. A személyes megfigyeléseken, a munkát végzők gondos kikérdezésén alapuló leírások - és rajzok, fényképek! - tehát nem előre, s erre a célra megépített kemencékről, hanem olyan „mezei", „tábori" építményekről tudósítanak, melyeket a kiégetendő nyers téglákból emelnek, s kiégetés után az építmény egészét „téglaként" 45 BAKÓ Ferenc 1973. 267-269. 46 DÁM László-D. PvÁcZ Magdolna 1986. 32. 47 KURUCZ Enikő 1987. 66. 48 NAGY Jenő 1984. 145-149. 49 SZILÁGYI Miklós 1992. 244. 50 Elsősorban NAGY Jenő (1984. 145-149) és HARKAI Imre (1983. 94-110, 1991. 171-176.) leírása kiemelkedő jelentőségű. - További adatok: SÓLYMOS Ede 1965, Kiss Lajos 1981. I. 225-233, DÁM László-D. RÁcz Magdolna 1986. 32, SZILÁGYI Miklós 1992. 244, GAZDA József 1993. 46-47, KATONA Imre 1995. 451^56.